Jó olvasást
Huszonegyedik Fejezet.
Nagyon gyorsan teltek a hetek. Már a professzorunk is visszajött, nagy bánatomra. Gondoltam elsőnek, de téved nem kellett. Az első este után rendszeressé váltak a vacsorák meg a dolgozatjavítások, minden héten kétszer összeültünk és egy vacsorával egybe kötött javítások. Mindig meg feleztük a dolgozatokat, néha el-elcsodálkoztam azon, hogy biztos tanár akarok-e lenni, mert ahogyan a diákok írnak az egy borzadály. Nagyon jól éreztük magunkat, egyre többet beszélgetünk s így egyre többet tudtunk meg egymásról. Sokkal nyitottabb voltam vele, mint bárki mással. Egyik este azt is elmesélte, hogy majd nem meg házasodott, de nem jött össze neki, mert az arája faképnél hagyta az esküvő napján. Mesélt az unoka öccséről, aki most fog hozzá jönni, ő is ilyesmin ment keresztül. Őt okkal hagyta el a mennyasszonya, és nem pont az oltár előtt. Én is meséltem neki a kicsi apjáról, pl. mért nem mondtam el az apjának, hogy terhes vagyok, hogy mért hagytam el… a végén már annyira bele jöttem, hogy az egész történetet elmondtam neki. Danielt nagyon meglepte, hogy egy ilyen okos, szép, intelligens lányt meg csal a vőlegénye. Az utóbbi időben nagyon sokat bókolt, vagy a ruhámat dicséret meg, vagy valamit a házban, amit épp észrevett. Már nagyon meg szoktam, hogy vele mindent meg lehet beszélni s egyáltalán nem tolakodó, szép lassan haladunk eddig, csak még azt nem tudom, hogy merre fele. Rendszeresen érdeklődött a pici iránt, kaptam még egy felügyelőt magam mellé. Mind ketten nagyon sajnáltunk, hogy haza megyek, a szünetre s nem látjuk egymást, egy pár napig. Még azt sem engedhettük meg magunknak, hogy Ő vigyen ki a reptérre, mert ugye nagyapa vitt ki, s nem mondhattam neki azt, hogy: „Bocsi nagyapa, de az egyik tanárom visz ki, tudod az, akinek segítek dolgozatokat ki javítani” nem ezt azért még sem mondhattam neki, így bele törődve sorsomba utaztam vissza, Miami-ba. De még előtte Daniel beígért egy két napos laza túrázást a hegyekbe hármunknak. Igen hármunknak, mert a kicsire is gondolt, azt mondta addig meg szervezi, mire visszajövök. Az egész repülő utat végig szunyókáltam. Miami repterén Kevin várt Lilivel kar öltve. Kényelmesen magam után húztam egy szem bőröndömet, kis lenge nyári kis mama ruha volt rajtam mely még takarta nagyobbacska pocakom. Bátyám arcát meg látva majd nem földbe gyökerezett a lábam, nagyon furcsán nézett rám, hát még akkor mikor rá szóltam drága barátnőmre, hogy óvatosabb legyen, a nagy ölelésével. A házunk felé vezető után egész végig Lili csacsogását hallgattam, mindenről beszámolt- Csak három napra maradok- szólaltam meg én is, mind ketten döbbenten tekintettek rám.
- Miért is csak három napra maradsz? – kérdezte Kevin morcosan.
- Orvoshoz kell vissza mennem, anyáéknál mindent elmondok. Az út további részében nem beszélgettünk, mindenki a saját gondolataiba volt mélyedve. Mikor meg láttam a szülői házat s előtte anyut könyve lábadt a szemem. Amint kiszálltam a kocsiból anyu meg ölelt jó szorosan, utána apu is csatlakozott, én próbáltam óvatos lenni, de nem nagyon sikerült, szólni meg nem mertem ne, hogy félre értsék a dolgot. Becipeltem a szobámba a holmimat, s utána csatlakoztam kis családomhoz. Minden kérdésre, egyre nőt bennem az izgalom, az idegesség. S ezt az én picur lurkóm is meg érzete, nem tetszését abban nyilvánította ki, hogy meg mozdult, most először. Elnézést kértem családomtól s felmentem ki pakolni, meg persze meg akartam osztani a nagy hírt Dannel is. A harmadik csörgésre fel is vette.
- Szia. Máris ennyire hiányzom?
- Meg mozdult, Daniel a pici meg mozdult. Csak ennyit mondtam, semmi mást, nem is köszöntem neki.
- Komolyan mondod, nem viccelsz?
- Nem, de hogy is viccelek, egyszerűen leírhatatlan érzés volt.
- Jó most már ezerszer is jobban várom, hogy haza gyere. Hogy fogadták a hírt?
- Még nem mondtam el, meg akarom várni, míg mindenki itt, lesz, s majd akkor. Félek Daniel, nem tudom, hogy mit fognak szólni hozzá.
- Nyugi nem lesz semmi baj, ne aggódj, nem tesz jót egyikkőtöknek sem. Most meg menj s légy túl rajta majd hívlak. Szia.
- Szia. –köszöntem el én is tőle. Miután letettem barátnőm kiabált fel hogy meg jött Alex is. A lépcső aljánál láttam meg idősebbik bátyámat, amint leértem azonnal karjaiba zárt s jól meg ölelgetett. Annyira szorosan már hogy a pici meg mozdult megint csak most sokkal erősebben, erre felszisszentem.
- Légyszi engedj el, mert össze nyomsz mind kettőnket. – mondtam hangosan minden szem rám meredt. Kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben s bele kezdtem a mesélésbe. Senki sem szakított félbe egyszer sem mikor abba hagytam, nem szólalt meg senki csak néztek rám. Utána meg ki robbant a nagy kiabálás, soha nem láttam még őket kiabálni egymással.
- Hány hetes terhes vagy? –törte meg a kiabálást apu, olyan hangon, ami semmi jót nem kecsegtetett.
- 17 hetes a pici, 12 hetesen tudtam meg. Eszem ágában sem volt elvetetni, vagy örökbe adni. Ő az enyém, senki sem fogja tőlem elvenni. És ha érdekel valakit makkegészséges ő is meg én is, szépen fejlődik, ma mozdult meg először. Nos, senki sem fogja meg változtatni a dolgokat ez az én döntésem az én gyerekem és az én életem senki másé.
Mindenki döbbenten nézett rám, anyunak a szemében könnyek csillogtak, oda mentem hozzá s meg öleltem. Felhúztak ezzel az egésszel annyira, hogy a pici megint el kezdet püfölni, meg simogattam s ettől meg nyugodott, közben anyát öleltem.
- Ne sírja anya, nem érdemes. Így döntöttem és kész az én életem. Az iskolát befejezem, nem kell aggódni, levelezőn meg csinálom, a nagyiék is benne vannak, pedig nem kértem őket rá. Nos, még mielőtt megint ki tör, a kiabálás szólok, hogy csak 3-4 napig maradok igen, és ha normális emberek módjára tudtok beszélni, akkor kérdezhettek és válaszolni is fogok rá.
Kérdeztek, nem is keveset, mint a kicsiről, mint rólam hogy hogyan viselem. Mindenre készségesen válasz szóltam. Innentől kezdve, az egész napot át beszélgettük, mint régen. Lili is egész végig ott volt, de egy szót sem szólt, csak nézet hol engem, hol a hasam. Utána ki derült, hogy mi a baja, az volt, hogy nem mondtam el neki, sem hogy terhes vagyok. Ezt könnyen ki küszöbőltem, meg kértem, hogy legyen majd a kereszt anya a picinek. A napok gyorsan teltek Lilit mindenbe beavattam még Danielről is tud mindent. Sőt azt is bebizonyítottam neki, hogy Benjamin az apja a kicsinek. A további napok nagyon jól teltek, végül is négy napot maradtam, minden este beszéltem Daniellel, hogy mi újság itt, hogy van a pici. Ő is mesélt a rokonáról hogy hogyan halad a tanulással. A napom abból állt, hogy a régi barátokkal találkoztam, dumáltam velük, vagy a parkban sétáltam. Lili egyik nap elvitt bevásárolni, egy csomó mindent vettünk a kicsinek persze csak is kizárólag olyan dolgokat, amik kis lánynak meg kis fiúnak is jó. Nem szerettem volna még tudni, hogy mi a pici neme ezt majd csak akkor akarom, ha meg születik. Meg mutattam neki azokat az oldalakat ahol a babaszobákat találtam, ki választottunk egyet, nekem nagyon tetszett, de meg akartam tudni, hogy Danielnek mi a véleménye róla így hát elküldtem neki, most azt várom, hogy visszaírjon. Egy egész szobát választottunk ki, annyi különbséggel hogy a szoba fala nálunk zöld lesz úgy, mint a bútorok. Ezt az elképzelést Daniellel is meg osztottam a kép mellé. Neki is nagyon tetszett, és annak is örült, hogy meg mutattam neki. Meg is rendeltük Lilivel, mind a ketten nagyon izgatottak voltunk. Elérkezett az a nap is hogy haza kellet mennem, vicces volt egy bőrönddel jöttem, de négyel, megyek haza, annyi mindnet vettünk, meg azért amit esetleg nem akartam el hozni magammal, ilyen, mint a plüssök játékok, most azokat is magammal viszem, úgy volt, hogy a nagyapa jön értem majd ki LA-ben de valami sürgős közbe jött arra kért, meg hogy szóljak Gabynak vagy Joshnak. Ezt hamar elintéztem nagy levegőt vettem és felhívtam Danielt, ha már nem kísérhetett ki, akkor értem csak jöhet. Miután elköszöntem családomtól, ami nem ment egyszerűen, mert anya egy csomó tanáccsal ellátott megint, s már vagy ezredszerre mondta el, hogy ha bármit segíteni kell vagy akármi, akkor hívjam, és már jön is. Ez után, végre egy kicsit egyedül lehettem, s így küldtem Danielnek egy sms-t.
Szia, Daniel! Nagyapa nem tud értem ki jönni, a reptérre. Josht nem akarom hívni meg tennéd, ha ráérsz, hogy ki jössz értem? J Fél hét körül szál le a gép.
Meg nyomtam a küldés gombot és már szállhattam fel a gépre, a csomagjaimat már a kis családom segítségével leadtam. Már-már elbólintottam mikor rezgésbe kezdett a telefonom, hamar lenyomtam ne, hogy valaki rám szóljon érte. Daniel írt vissza nagy ott dobbant a szívem mikor meg láttam a nevet a ki jelzőn. Meg nyitottam s elolvastam, amit írt, jaj, ki jön értem. Erre a nagyon jó hírre most már sokkal hevesebben vert a szívem. Nagyon hiányzik már, nem tudom mért, vagy mit érzek iránta, de már lassan szenvedek a hiányától. Alig várom, hogy haza érjek s meg láthassam tökéletes arcát, s azokat a szemeket. Ekkor még semmit sem sejtettem, hogy, milyen estém lesz a közeljövőben…
Szia! örülök hogy vissza tértél, szupi lett ez a fejezet is, csak nem kellet volna így abba hagyni, kíváncsi vagyok hogy mi lesz a következőben nagyon várom.
VálaszTörlésüdv : Sonja