Like

http://www.facebook.com/pages/Egy-%C3%A9let-a-sok-k%C3%B6z%C3%BCl/225647554142562?sk=wall

2011. április 27., szerda

Második díjjam

:

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek ( ne felejtsd el linkelni a blogjukat) !
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

1. Nagyon szépen köszönöm.

3. hét dolog: imádom az állatokat
szeretek a gyerekekkel lenni
imádom a barátomat
kedvenc együtesem most : a Within the tempation
imádom RPettz.t
anya mániás vagyak ( ler fordítva az anyukém a mindenem)
szeretem akét lökött bátyámat.
4. Szusi. http://aszerelemkritikaja.blogspot.com/2011/04/19-resz-12.html
Lixo: http://lixo-broken-soul.blogspot.com/
Kristen : http://rob-andkristen.blogspot.com/2011/03/nem-varom-el-hogy-most-hirtelen-minden.html
Ann : http://bonesfanfic.blogspot.com/
Alexis Diamond: http://alaszka-egyujkezdet.blogspot.com/2011/03/facebook-ikerblog.html
most csak ennyi jut eszembe :)

Bonyodalom :(

Ki teszem ide hátha eltűnek a chatből. egy darabig nem lesz friss mivel otthon nincs netem most is a könyvtárból írok, pénteken jeletkezem. De tévedés ne essék folytatom a blogot meg az írást is csak rötkébban lesz friss , amíg újra nem lesz otthon internetem amiről fogalmam nincs hogy mikor lesz. Ezer bocs.  Minden pénteken jeletkezni fogok a helyzetről.
Ha valakinek valami kérdése van akkor nyugodtan fészen meg kereshte és oda írhat DE CSAK IS KIZÁRÓLAG ÜZNETBEN NEM ÜZENŐFALRA . így meg találtok Viktória Róka.
 Még egy szer ezer bocsánat majd jelentkezem, aki fészen ír annak válaszolni is fogok akkár éjjel akkár nappal ( telefonom van fész ha valaki nem érteni hogy annan miért tudok válaszolni)
xoxo Viky
pusz

2011. április 26., kedd

4. fejezet.

Őő csak azért mert van két komim és pipáltatok semmi másért. szóval negyedik feji jöhet emberek? ha nem akkor is jön mert nem birok magammal :)  És nem kell ám azért annyira utálni Bent, nem tudjátok még hogy mit miért csinált.... de ez még a jövő zenéje addig még sok víz meg más egyéb lefog fojni a Dunán hih XD
Xoxo Viky
Puszk



„Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék, és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.”
4. Fejezet.
Ben mellé feküdtem, a mellkasára vont s hátamat simogatta. Kezeimmel jeleket rajzoltam csodás ki dolgozott testére. Azt vettem észre már csak, hogy egyenletesen szuszog. Még vagy fél órát néztem, ahogyan alszik, aztán óvatosan ki szálltam mellőle. Nem tudtam mit csináljak, amit terveztem, hogy fogok abból nem az lett és többet nem akarok vele találkozni. Bár mennyire is szeretem őt még mindig. Végül is nem akarok vele beszélni akkor annyit meg tehetek, hogy írok neki egy levelet.
Kerestem egy papírt meg egy tollat miután összeszedtem a ruháimat.

 Drága Ben. 
 
Mikor ezt a levelet fogod olvasni én addigra már, nem leszek itt a házban meg az országban sem. Ne haragudj, azért mert nem személyesen bontom fel az eljegyzésünket. Nagyon hiányozni fogsz és örökké szeretni foglak te vagy nekem az igazi senki sem lesz olyan, mint te voltál. Most azt kérdezd magadtól, hogy akkor miért hagytalak el ez nagyon érdekes dolog láttalak a kedvenc éttermemben agy fiatal lánnyal elég érdekes szituációban. Összetörted úgymond a szívem de, még így is téged szeretlek. Nem mondom, meg hogy hova megyek, mert ehhez már semmi közöd meg szerintem nem is nagyon érdekelne. Azt kívánom, hogy nagyon boldog legyél és hogy vigyázz magadra. Én meg leszek, a szüleimtől és Lilitől semmit sem fogsz meg tudni mivel meg kértem őket, hogy semmit se mondjanak neked.
Örökké szeret téged Jennifer.
Mi után meg írtam szépen összehajtottam és a párnára Ben mellé tettem az egész levélírás közben sírtam. De ennek így kell lennie képes, vagyok fel adni mindent azért, hogy ő boldog lehessen egy más lánnyal. Holnap után már úgy is az új házamban leszek, új emberek, éj élet, egy új kezdet. Óvatosan adtam még egy puszit Ben arcára. Beszálltam a kocsimba és haza hajtottam anya épp akkor jött le a lépcsőn s látta milyen rosszul vagyok.
-      - Jaj, kicsim ne sírj, tudom, hogy fáj, de lesz valaki más majd. S ezért azt se feled, hogy te szakítottál vele. Mindent elmondtál neki?
-      Igen anya, tudom, hogy én szakítottam vele és igen elmondtam neki mindent. Most megyek, még összeszedem Picur dolgait, amit holnap viszek magammal.
-      Hogy-hogy holnap hisz úgy volt, hogy csak holnap után mész. – kelt ki magából anyu, mit mondjak neki, azért mert nem akarok Bennel találkozni? de hogy is mondom ezt.
-      Elfelejtettem, hogy még van egy két elintézni valóm az egyetemmel kapcsolatban, meg szeretném időben rendbe tenni a házat.
-      Értem akkor holnap a déli járattal mész ugye?
-      Igen azzal, remélem Picur ki bírja addig nélkülem a papival. Összetettem, amit méh magammal akarok vinni írtam Lilinek egy SMS-ET, hogy mikor indulok, s ha el akar köszönni, akkor át, menjek, vagy át jön e előtte hozzám. Ő még nem fogta fel annyira, hogy nem leszek itt vele többet, ha nem hogy csak telefonon meg az interneten tarthatjuk majd a kapcsolatot esetleg szünetben, ha haza jövök, de remélem, majd ő jön hozzám. Már volt valami fél 12 mire mindennel él készültem, beálltam a zuhany alá meg mostam a hajam ki fésültem meg szárítottam, meg törölköztem fel vettem a háló ingem és még egyszer elalvás előtt végig gondoltam mindent, hogy mit felejthettem is el. Nem jutott semmi sem az eszembe, így meg próbáltam el aludni. kevés sikerrel ugyan is csöngettek és rajtam kívül senki sem volt itthon.
Lementem és ajtót nyitottam, fogalmam sem volt, hogy ki az, de mikor meg láttam, hogy ki áll ott nagyon meg örültem Lili volt az.
-      Szia. Ne haragudj, de nem tudtam otthon maradni, mivel még az utolsó estét veled akartam tölteni, ugye nem baj?
-      De hogy is baj mért lenne, úgy sem aludtam még én sem szóval nem keltettél fel.  Gyere csak be. – hívta be kintről már mosolyogva. Az egész estét és hajnalt végig beszéltük. Nagyon jól eset és ez nagyon is hiányozni fog nekem.


2011. április 25., hétfő

3. fejezet - Hideg szívvel

Sziaztok!! Ne utáljatok azért amit most el fogok követni. Majd helyre hozzom elvileg.
És nem kell meg ijedni ha valaki valamit nem ért az nyugodtan kérdezzen válaszolni fogok rá. Jó olvasást. És azért szeretnék  3 DB komit ha ez meg van teszem fel a következő fejit (már meg van, le van írva gépenXD )
Na nem húzom tovább a szót jó olvasást. Puszi Viky




„Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett bel
őlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús él
ő halott.”

3. fejezet.
Lilivel beültünk a kedvenc éttermünkbe vásárlás után. Felvették e rendelésünket és elkezdtünk beszélgetni.
-         És kitűztétek már az esküvő dátumát? –kérdezte ezer wattos mosollyal Lili.
-         Még nem. Bár az biztos, hogy meg várjuk, míg sikerül befejezni az egyetemet. Addig nem nagyon akarunk ezzel foglalkozni, mert sok oda figyelés szükséges hozzá, de az-az egy biztos, hogy a Te segítséged kelleni fog nekem, mert, hogy egyedül nem fogok mindent eltervezni az is biztos.
-         Még szép hogy segíteni fogok a tied lesz a legszebb esküvő, amit mostanában tartani fognak. Meg jött a pincér az ebédünkkel. Szép csendben meg ebédeltünk.
-         Mindjárt jövök, ki kell mennem a mosdóba.
-         Jól van, menjél, nyugodtan addig én rendelek valami finom desszertet.
Elmentem a mosdóba, elintézni dolgaimat. Jövök ki, és mit látnak, szemeim a vőlegényem egy fiatal csitrivel ül egy asztalnál a fejük olyan közel volt egymáshoz, hogy már meg is csókolhattak volna egymást. Nagy ívben kikerültem őket hogy ne vegyenek észre. Az arcomon már patakokban folytak a könnycseppek.
-         Jenny mi a baj rosszul vagy miért sírsz?
-         Menjünk innen Lili létszíves, a kocsiban mindent elmondok, csak menjünk innen. –kértem tőle szipogva.
-         Jól van, szívem megyek és elcsomagoltatom az desszertet és mehetünk is.
-         Lili ne csinálj semmi őrültséget jó? Bármit látsz, semmi hülyeséget ne csinálj. Én kint meg várlak a kocsiban.
-         Oké, de el kell mondanod, hogy mi történt, ami ennyire kiborított. – mondta komolyan.
Ki mentem úgy, ahogy mondtam és meg vártam az autóban. Az anyós ülésre ültem egyből mivel ilyen állapotban úgysem tudnék vezetni.
-         Ne kerüljön a kezeim közé, mert az ezer százalék hogy kinyírom ezt a fajankót. – füstölgött mellettem Lili.
-         Most már tudod, hogy mi a bajom? Remélem, nem kell taglalnom. – mondtam még mindig sírva Lilinek.
Menjünk, jó nem akarom többet látni. Sem itt sem máshol, csak azt nem értem, hogy akkor minek kérte meg a kezemet?
-         Nyugodj meg biztos van valami ésszerű magyarázat rá.
-         Nem erre nincs semmi magyarázat és nem is kell, mivel úgy sem maradok itt tovább. – mondtam Lilinek, aki értetlenül nézett rám.
-         Hogy-hogy nem maradsz itt tovább, mit akar ez jelenteni?
-         Azt hogy költözöm, la-be.
-         Hogy hova? És minek? Hisz itt van mindenkid, a suli, család, barátok, és Ben?
-         Igen itt van mindenki, de ott vannak a nagyszüleim meg a másik suli ahova most fel is vettek a fél évig kell közölnöm, hogy megyek-e oda tanulni, és most ahogy láttam őket nem is olyan nehéz döntés ez.
-         Mi van? Elmész, és még csak most mondod, hogy elvettek a másik egyetemre is? Jenny mit titkolsz még?
-         Gyere be és elmondok, mindent utána meg valamelyik tesóm haza visz. – intettem neki, és bevittük a cuccaimat a lakásba. Hál istennek senki sem látta meg az arcomat hogy tiszta piros a sírás miatt. Elmeséltem mindent Lilinek hogy mit hogyan szeretnék ezek után csinálni. Nem akarom hogy bárki tudjon róla miért fogom felbontani az eljegyzésemet Bennel, vagy hogy miért vagyok ennyire kiborulva.
-         Lili nyugodtan menj haza, szerintem a kisebbik tesóm szívesen haza visz nem lesz semmi bajom.
-         Jó szívem, de ha valami kell, szólj oké?
-         Igen szólok, bár nekem most csak egy jó meleg zuhany kell és felejtés.
Drága barátnőm elköszönt meg ölelt még jó szorosan és haza indult. Én elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni, amiből nem lett semmi mivel folyton csörgőt az a hülye telefon és három betű villogott BEN. Most ő ez egyetlen ember, akivel nem akarok beszélni sem most sem soha többet. Ki kapcsoltam a telefont és bevettem két nyugtatót, hogy lenyugodjak egy kicsit és aludhassak egy jót. Mire hatni kezdted a gyógyszer addigra már a párnám csurom víz volt a sok könnytől.  Végig aludtam az egész délutánt meg estét. Mikor rá néztem az órámra hajnali kettőt mutatott.
Újra elmentem lezuhanyozni, olyan jól esett a forró víz, ahogy végig folyt rajtam. Eszembe jutott milyen jó volt mikor Ben is…
Nem abba kell hagynom, el kell felejtenem egyszer s mindenkorra, de ez nagyon nehéz lesz. Nem tudom, hogy ki az a lány, vagy, hogy mit csináltak ott, s nem is akarom tudni, csak akkor azt az egyet nem értem, hogy minek kérte meg a kezem. A gyűrű még mindig az ujjamon volt, ez meg fog változni, ahogy minden reggel, ha anyáék felkelnek, reggelinél közlöm velük, hogy megyek Los Angelesbe. S ez eljegyzésemet meg fel fogom bontani, de jelenleg nem vagyok rá képes személyesen, majd az után hogy mindent elintéztem a másik az új életemmel kapcsolatban. Végeztem a zuhanyzással és bele néztem a tükörbe, nem tetszett, amit láttam az arcom alatt kék karikák voltam és elég jól be volt dagadva a sok sírástól.  Ki fésültem a hajam meg szárítottam, fogat mostam, felvettem egy másik hálóinget és beengedtem a szobámba Picurt szegénykémről meg is feledkeztem ő az én kis szőrpamacsom a persze macskám ő jön velem az is biztos. Nem tudtam már visszaaludni inkább bekapcsoltam a tűz piros laptopomat, meg néztem az üzeneteimet utána meg Los Angelest kezdtem el tanulmányozni. meg az iskolát ahova járni fogok. Sokat gondolkoztam az éjjel, hogy mi hogyan lesz. Reggel fél nyolckor lementem a konyhába, mert halottam hogy anyu már csinálja a reggelit.
-         Szia, kicsim, jól vagy? Mert Ben már valami hétszázszor kereset nálam, és tegnap ki sem jöttél a szobádból miután meg jöttetek Lilivel. –kérdezte anyu, mindig is jó meg figyelő volt.
-         Semmi gond nyugodj meg, de szeretnék közölni veletek valamit, apu hol van?
-         Itt van apu, bogaram. Mit szeretnél közölni?
-         Azt hogy költözöm, La-be, felvettek az egyetemre, amire mindig is akartam menni és most kell meg mondanom a válaszomat, hogy  megyek vagy nem, Lett férő hely, és tudom, hogy nem mondtam meg, de minden fél évben felvételiztem hozzájuk csak férő hely miatt nem sikerült, meg persze nem akartam mindent itt hagyni, bár most ez meg változott és megyek.
-         Jenny ez mind nagyon jó bár én egy kicsit aggódóm, hogy akkor mi lesz Bennel. – mondta anya.
-         Nekem meg az nem tetszik, hogy nem szóltál egy szót sem és most csak így közlöd velünk.
-         Ne haragudjatok, de ezt akarom ott sokkal jobb a képzés. Ben! Bennel fel fogom bontani az eljegyzésemet. Anya ne nézz, így nem fogsz semmit sem ki szedni belőlem egyre szeretnélek meg kérni titeket, ha keresne, nem vagyok, itthon vagy nem tudja senki, sem hogy hol vagyok. Csak bízzatok, bennem tudom, mit miért csinálok.
-         Jó bármiben segítség kell, szólj. Felhívom a nagyit, hogy költözöl.
-         Nem náluk fogok lakni anyu ott, van, a házam ugye tudod? –kérdeztem tőle.
-         Tudom, de legalább ha mi már nem lehetünk, veled ők ott lesznek. –mondta anya immár szipogva, apa oda ment és átölelte.
-         Most felmegyek, felhívom az egyetemet, hogy számítsanak rám.
Az igazgató nagyon örült neki hogy így döntöttem, meg mondott minden fontos időpontot, én meg leírtam. El kezdtem tervezni az új életemet. Anyáék szépen segítettek csomagolni, a nagyiék addig LA-ben rendbe szedték a házamat. A csomagjaim előre mentek ott a tesóim segítenek a papáéknak mindent elrendezni, én már ki iratkoztam az itteni egyetemről. Bennel csak egy szer beszéltem és azt kértem tőle, hogy hagyjon egy kis időt nekem, majd jelentkezni fogok nála. Lili nagyon szomorú volt, hogy itt hagyom őt, de meg beszéltük, hogy jövőre meg próbálja ő is és utánam jön, tudom, hogy sikerülni fog neki. Meg eskettem, hogy nem beszél senkinek sem arról, hogy miért hagyom itt Floridát. Anyáéknak meg azt mondtam, hogy Bennek meg ne mondják, hogy hova mentem. Az indulásom előtt két nappal beszéltem meg Bennel egy találkozót. Még hozzá ott ahol meg kérte a kezemet. Bár csak ne ott beszéltem volna vele…
 Idő volt el kellet indulnom a nyaralóhoz, hogy el ne késsek.
Szép nyugodtan vezettem anya kocsiját (az enyém már úton van, La-be, mert ugye nem hagyom itthon) a nyaraló fele. Leparkoltam mély levegőt vettem és elindultam be a házba Ben már bent volt mivel az ajtót nyitva találtam.
-         Szia Ben. – mire hátra fordult.
-         Szia Jenny. Minden rendben van nagyon meg ijesztesz, nem fogadod a telefonjaimat sem és otthon sem érlek el soha. Mit szeretnél meg beszélni velem. – jött hozzám közelebb, ami nem volt valami jó ötlet, mert meg éreztem azt a nagyon szexis férfias illatát, de a legnagyobb hibát ott követtem el, hogy bele néztem azokba a két nagy barna aggódó és szerelemtől csillogó szemekbe. Szeremtől miket beszélek itt, de már késő volt azok a nagyon is puha édes ajkak az én ajkaimhoz értek, és olyan fájdalommal féltéssel csókoltak mintha ez lenne az utolsó, de igaza is volt ez az utolsó. Még egyszer hagyom, hogy a gyengeségem vegye át a szerepet utána már nem. Levegőhiány miatt el kellet eresztenünk egymást. Néztük egy mást vagy 5 percig mire én tettem meg az első lépést, még egyszer utoljára szeretném érezni őt magamba. Még úgy is, hogy meg csalt.
Fogtam magam és kezeimet nyaka köré tekertem, végig pusziltam nyaka és álla ívét, direkt kikerülve a száját. Ő sem tétlenkedett kezeivel többször is végig simított az oldalamon és a hátamon, mire rajtam jól eső borzongás futott át. Míg egymást csókoltuk Ben közben fel emelet és felviharzott velem a szobába.  Óvatosan letett a bazi nagy ágyra. Én már nem voltam ilyen óvatos, ahogy csak tudtam téptem róla a ruhát, már nem bírtam magammal. Ez a vadságom egy kicsit meg is lepődött.
-         Mi ez a sietség, nem mintha nem tetszene.
-         Ne beszélj, csak vetkőzz, kérlek, mert mindjárt elégek itt helyben. Meg csókoltam nem finom durván, leszaggattuk egy másról végre a ruháinkat. Meg fordítottam a testhelyzetünket így én nyugodtan el tudtam helyezkedni rajta lovagló ülésben. Végig csókoltam az egész testét tetőtől talpig. Ez után Ben gondolt egyet és maga alá gyűrt. A tanga bugyimat fogta és leszakította rólam egyik ujját belém fúrta, míg másik kezével és szájával melleimet kényeztette. Az egész szoba az én kéjes nyöszörgésemmel volt tele. S ezt még fokozta azzal, hogy ajkaival át tért mellemről a kezéhez. A lepedőt téptem mikor elértem a csúcsra. Nagyokat sóhajtoztam, mert alig kaptam levegőt Ben meg csak ott feküdt mellettem egy kaján mosollyal az arcán. Légzésem helyre állt, el kezdtem Ben nagyra nőt-vágyát simogatni először csak a kezemmel utána már nyelvemmel is szép lassan végighúztam a tövétől a hegyéig, lassan a teljesen a számba vettem, éreztem már, hogy Bennek is közel a vég, de ő meg akadályozta azt, hogy a számba lövellje magját.
Teljes erőből magához húzott és egyben magára húzott a hirtelen élménytől felsikoltottam. Lehúzta a fejem magához és meg csókolta közben elkezdtem mozogni rajta, a combomba markolt hogy gyorsabb mozgásra ösztönözzön, meg tettem neki nem telet bele 5 percbe mire mindketten újra átéltük az orgazmus csodálatos érzését.   

Talán egy nem túl nagy kérés.

Halihó emberkék.
Szeretnék egy kisebb fajta kéréssel hozzátok fordulni.
Ha valaki nem ír kommit, legyen olyan jó hogy akkor pipálgat majd nekem egyelőre az is meg teszi, de persze mint minden blog írónak (ahogy én észere vettem) így nekem is  jól esik a komi még ha az nem is éppen a legszebb, bér remélem ilyen többet nem lesz. Mert ugye szépen is meg lehet mondani hogy mi nem tetszik és mi nem jó abban amit éppen olvas az ember.
Nos szóval szeretem a komit de annak is örülök ha csak pipál egyet az olvasó. Pusz
XOXO Viky

2011. április 24., vasárnap

2. fejezet.


„Mondom, hunyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,

nem bírtam tovább és csókolni kezdtem.”
2. fejezet.
Arra keltem, hogy a meleg nap sugarai a hátamat melegítik. Szerelmem még édesen szuszogott mellettem. Fejem a mellkasán volt kezeimmel öleltem magamhoz, úgy ahogy ő engem, rá néztem az órára, ami épp most váltott át fél tízre.
Lassan óvatosan, vezettem le a kezemet Ben felső testén egyre lejjebb és lejjebb mi közben finom puszikat leheltem a nyakára. Örömmel vettem észre hogy szaporábban veszi a levegőt, bár szemét még nem nyitotta ki. Nyakáról át tértem kívánatos testére, kezeimet is lejjebb vittem, nem volt rajta semmi, óvatosan végig simítottam éledező vágyán, még ennél az akciómnál sem nyitotta ki a szemét, csak nagy sóhajokat hallatott. Jól van, ha így játszunk, akkor így játszunk. Abba hagytam drága vőlegényem kényeztetését a kezemmel, számmal folytattam tovább a meg kezdett utat, pont el értem volna már, meredező vágyához mikor felrántott magához.
-        Ezt… ezt… nem kéne. –mondta rekedt hanggal.
-        Mit nem kéne? Azt hittem, hogy alszol, én nem is csináltam semmit. – mosolyogtam rá angyalian.
-        Még hogy nem csináltál semmit, meg hogy azt hitted, hogy alszom, mint látod drága menyasszonyom nagyon is fent vagyok és ez, amit az előbb csináltál meg torlást kíván. – mondta nagyon komoly arccal.
-        Meg torlás, milyen fajta meg torlás?
-        Mondjuk ilyet. Amint ezt ki mondta éreztem forrón tüzelő pontomon az ujját. Olyan hirtelen csinálta, hogy élvezetemben és ijedtemben fel sikoltottam. Ben erre meg állt és rám nézet. – Jól vagy? Ne haragudj nem… - semmi bajom csak ne hagyd abba jó? –szakítottam félbe mondandóját és egyben biztosítottam is arról, hogy nagyon is jó, amit csinál, és hogy jól vagyok, semmi bajom sincs. Ben szót fogadott s nem hagyta abba, amit elkezdett, sőt még két ujját magamban tudhattam. Az első orgazmus gyorsan elért. Akadozó lélegzettel mondtam Bennek hogy: - magamban… akar. lak ére. ezni, kérlek.
-        Ahogy a hölgy kívánja. –mosolygót azzal a kaján öröm ittas képével ezt még vissza fogja kapni az biztos itt ’kínoz’ ez az ember és még tetszik is neki. Örültem mikor újra egyesült a testünk, holott egész éjjel szeretkeztünk és mindent meg adtunk egymásnak, de jó volt újra magamban tudni őt.
Gondoltam egyet és meg fordítottam a helyzetünket Ben volt alul én meg felette, kínzó lassúsággal mozgattam csípőmet, közben pici puszikat nyomtam szívem kidolgozott testére. Gyorsítani akart a tempón, de én nem engedtem neki. – Jenny kérlek, ne kínozz tovább. Mondta rekedt hanggal. Teljesítettem kérését, gyorsítottunk a tempón, szerelmem pár perc után bele harapót a nyakamba élvezetében mire én egy kicsit felszisszentem.
Meg vártam, míg egy kicsit lenyugodik a fürdő felé hívogattam utána jött is nem kellet aggódni.
A fürdésből vagy egy óra lett. A tükör előtt álltam és a nyakamat néztem Ben jó nagy foltot hagyott, rajta ami már el is kezdet lilulni. Nem baj majd visszakapja.
Felöltöztem, a nyakamat meg egy vékonyabb sállal eltakartam, hogy ne láthassa senki. Lementem Benhez a konyhába hogy segítsek neki valami finomat összeütni. Már korgott a hasam annyira éhes voltam. Ben háttal állt nekem egy szál bokszerben és nagyon lázasan kevergetett. Még egy darabig néztem hogyan szorgoskodik, meg legeltettem formás fenekén a szemem mikor is észrevette, hogy nézem. – Tetszik, amit látsz, kicsim? –kérdezte egy nagy vigyorral a fején. Na, mindjárt letörlöm azt a nagy vigyor a képedről.
-        Tulajdon képen, nem is tudom… - húztam az agyát. –nem rossz, de egy kicsit még dolgozhatnál rá. Közben leültem az asztalhoz és szépen néztem rá.
-        Egy kicsit dolgozhatnék rá, nem rossz? Kösz tudtam, hogy mindig az igazat mondod.
-        Tudod, az igazság néha fáj szívem, de el kell viselni.
-        Most ezt komolyan mondtad? –ott állt a pultnak támaszkodva és engem nézet. Nem válaszoltam neki semmit, visszafordult csinálni az enni valót. Halkan a háta mögé léptem és bele markoltam a fenekébe, rámosolyogtam.
-        Nem kell hízelegni, meg mondtad a véleményed és kész elfogadtam. – nézett vissza rám komolyan, fojtatta tovább a főzést. Opszika azt hiszem sikerült meg sérteni.
-        Tudod, hogy nem úgy gondoltam, hogy csak vicceltem. Csak piszkáltalak, hiszen neked van a legjobb feneked a világon. Ben nézz már rám létszíves. –kértem, de mintha a falnak beszéltem volna, tovább főzőt. Kezdtem már ideges lenni, lekapcsoltam a gázt és kivettem a kezéből a fakanalat.
-        Most meg mit csinálsz Jenny, én enni akarok meg szerintem te is.
-        Nem érdekel a kaja, az érdekel, hogy miért sértődtél meg ennyire. holott nem sértésnek szántam csak annyinak hogy letöröljem a képedről azt az elégedett vigyort, ami akkor ül ki a fejedre mikor valamidet meg dicsérem, vagy ha tetszik, amit látsz. És köszönöm nem vagyok éhes. Visszaadtam neki a fakanalat és felmentem az emeletre.
Elkezdtem összeszedni a cuccainkat, mivel ma már megyünk vissza a saját házunkba. Nem élünk együtt ő is az apukájával meg a húgával én meg a szüleimmel meg a két bátyámmal lakom. Már mindent összeraktam levittem a bőröndöket a földszintre.
-        Mért nem szoltál lehoztam volna őket.
-        Mert én is le tudom őket hozni azért. Ettél mehetünk?
-        Jenny, ne légy már ilyen, kérlek. – jött hozzám közelebb és magához húzott. – Nagyon jól tudod, hogy csak vicceltem Ben, és azt is, hogy nagyon szeretlek, de nem fogok mindent elnézni, hogy csak úgy felhúzod magad ilyen apróságokon. –mondtam neki s kibontakoztam a karjai közül.
-        Ne haragudj, de..
-        De?
-        De semmi. Elpakolom a te részed és mehetünk.
-        Majd én elrakom, te rakd be a kocsiba a csomagokat, légyszi.
-        Oké, ahogy akarod.
****
Teltek a hónapok, mindenki nagyon örült neki hogy eljegyeztük egy mást ennél jobban már nem is szerethetném ezt az embert. Csak van egy kis gond ugye mi Miamiban élünk és itt kezdtük el az egyetemet, ezzel eddig nincs is semmi gond, de én jelentkeztem Los Angelesbe egy másik egyetemre is ahol hely hiány miatt nem kerültem be, és most onnan jött a levél, hogy át mehetek oda, ha szeretnék. Szeretnék, de nem akarom itt hagyni Bent és azt sem kérhetem tőle, hogy jöjjön velem. Itt van neki mindenki, az élete, a suli, a foci csapat minden. Meg már az egyetemen is a negyedik évét tölti. Én meg még csak a másodikat kezdtem el. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, de még a fél évig ráérek gondolkozni a válaszon. Addig még bármi történhet. Meg hogyan gondolom ott az életemet, nagyon egyszerűen anyuék befolyásos emberek, és nagy szüleim is ott laknak mind a kettő.  A családom közül senki sem tudja, hogy mehetnék, la-be, tanulni mivel senkinek egy szót sem szóltam. A legjobb barátnőm sem, senki csak én egyes egyedül. Mikor a családdal ide költöztünk anyuék munkája miatt, elég kicsik voltunk, a nagyiék meg maradtak az angyalok városában.  De még így sem volt hiány belőlük, ha tehettük mentünk hozzájuk vagy ők jöttek hozzánk. Nagyon szeretem őket, és most hogy bele gondolok, már nagyon is hiányoznak. Na, jó majd lesz valami, de most már induljak, mert Lilivel vásárolni megyünk.
-        Szia, Lili, mehetünk. –kérdeztem Barátnémat, mosolyogva.
-        Persze mehetünk, úgy is alig vártam, hogy gyere már. Mostanában nem vagyunk annyit együtt.
-        Tudom, és nagyon sajnálom, ne haragudj. – mosolyogtam rá. Elindultunk a kocsimmal a nagy bevásárlásra.  Nagyon jól éreztük magunkat Lilivel, imádok, vele vásárolni bár néha egy picit túlpörög, s akkor meg állíthatatlan. A mai napja is ilyen volt, vettünk mind kettőnknek egy ugyan olyan ruhát csak más színben. Cipőt, felsők, kiegészítők sorakoztak az autómban. Komolyan nem kicsi az autóm, de most kicsinek éreztem alig fértünk el benne.  Mielőtt haza indultunk volna, elmentünk enni valami ebédet, mert nagyon éhesek voltunk. Ott egy döntöttem el mit is fogok kezdeni a lehetőségeimmel…
       Jenny autója: