2. fejezet.

„Mondom, hunyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem.”

2. fejezet.

Arra keltem, hogy a meleg nap sugarai a hátamat melegítik. Szerelmem még édesen szuszogott mellettem. Fejem a mellkasán volt kezeimmel öleltem magamhoz, úgy ahogy ő engem, rá néztem az órára, ami épp most váltott át fél tízre.

Lassan óvatosan, vezettem le a kezemet Ben felső testén egyre lejjebb és lejjebb mi közben finom puszikat leheltem a nyakára. Örömmel vettem észre hogy szaporábban veszi a levegőt, bár szemét még nem nyitotta ki. Nyakáról át tértem kívánatos testére, kezeimet is lejjebb vittem, nem volt rajta semmi, óvatosan végig simítottam éledező vágyán, még ennél az akciómnál sem nyitotta ki a szemét, csak nagy sóhajokat hallatott. Jól van, ha így játszunk, akkor így játszunk. Abba hagytam drága vőlegényem kényeztetését a kezemmel, számmal folytattam tovább a meg kezdett utat, pont el értem volna már, meredező vágyához mikor felrántott magához.

-        Ezt… ezt… nem kéne. –mondta rekedt hanggal.

-        Mit nem kéne? Azt hittem, hogy alszol, én nem is csináltam semmit. – mosolyogtam rá angyalian.

-        Még hogy nem csináltál semmit, meg hogy azt hitted, hogy alszom, mint látod drága menyasszonyom nagyon is fent vagyok és ez, amit az előbb csináltál meg torlást kíván. – mondta nagyon komoly arccal.

-        Meg torlás, milyen fajta meg torlás?

-        Mondjuk ilyet. Amint ezt ki mondta éreztem forrón tüzelő pontomon az ujját. Olyan hirtelen csinálta, hogy élvezetemben és ijedtemben fel sikoltottam. Ben erre meg állt és rám nézet. – Jól vagy? Ne haragudj nem… - semmi bajom csak ne hagyd abba jó? –szakítottam félbe mondandóját és egyben biztosítottam is arról, hogy nagyon is jó, amit csinál, és hogy jól vagyok, semmi bajom sincs. Ben szót fogadott s nem hagyta abba, amit elkezdett, sőt még két ujját magamban tudhattam. Az első orgazmus gyorsan elért. Akadozó lélegzettel mondtam Bennek hogy: - magamban… akar. lak ére. ezni, kérlek.

-        Ahogy a hölgy kívánja. –mosolygót azzal a kaján öröm ittas képével ezt még vissza fogja kapni az biztos itt ’kínoz’ ez az ember és még tetszik is neki. Örültem mikor újra egyesült a testünk, holott egész éjjel szeretkeztünk és mindent meg adtunk egymásnak, de jó volt újra magamban tudni őt.

Gondoltam egyet és meg fordítottam a helyzetünket Ben volt alul én meg felette, kínzó lassúsággal mozgattam csípőmet, közben pici puszikat nyomtam szívem kidolgozott testére. Gyorsítani akart a tempón, de én nem engedtem neki. – Jenny kérlek, ne kínozz tovább. Mondta rekedt hanggal. Teljesítettem kérését, gyorsítottunk a tempón, szerelmem pár perc után bele harapót a nyakamba élvezetében mire én egy kicsit felszisszentem.

Meg vártam, míg egy kicsit lenyugodik a fürdő felé hívogattam utána jött is nem kellet aggódni.

A fürdésből vagy egy óra lett. A tükör előtt álltam és a nyakamat néztem Ben jó nagy foltot hagyott, rajta ami már el is kezdet lilulni. Nem baj majd visszakapja.

Felöltöztem, a nyakamat meg egy vékonyabb sállal eltakartam, hogy ne láthassa senki. Lementem Benhez a konyhába hogy segítsek neki valami finomat összeütni. Már korgott a hasam annyira éhes voltam. Ben háttal állt nekem egy szál bokszerben és nagyon lázasan kevergetett. Még egy darabig néztem hogyan szorgoskodik, meg legeltettem formás fenekén a szemem mikor is észrevette, hogy nézem. – Tetszik, amit látsz, kicsim? –kérdezte egy nagy vigyorral a fején. Na, mindjárt letörlöm azt a nagy vigyor a képedről.

-        Tulajdon képen, nem is tudom… - húztam az agyát. –nem rossz, de egy kicsit még dolgozhatnál rá. Közben leültem az asztalhoz és szépen néztem rá.

-        Egy kicsit dolgozhatnék rá, nem rossz? Kösz tudtam, hogy mindig az igazat mondod.

-        Tudod, az igazság néha fáj szívem, de el kell viselni.

-        Most ezt komolyan mondtad? –ott állt a pultnak támaszkodva és engem nézet. Nem válaszoltam neki semmit, visszafordult csinálni az enni valót. Halkan a háta mögé léptem és bele markoltam a fenekébe, rámosolyogtam.

-        Nem kell hízelegni, meg mondtad a véleményed és kész elfogadtam. – nézett vissza rám komolyan, fojtatta tovább a főzést. Opszika azt hiszem sikerült meg sérteni.

-        Tudod, hogy nem úgy gondoltam, hogy csak vicceltem. Csak piszkáltalak, hiszen neked van a legjobb feneked a világon. Ben nézz már rám létszíves. –kértem, de mintha a falnak beszéltem volna, tovább főzőt. Kezdtem már ideges lenni, lekapcsoltam a gázt és kivettem a kezéből a fakanalat.

-        Most meg mit csinálsz Jenny, én enni akarok meg szerintem te is.

-        Nem érdekel a kaja, az érdekel, hogy miért sértődtél meg ennyire. holott nem sértésnek szántam csak annyinak hogy letöröljem a képedről azt az elégedett vigyort, ami akkor ül ki a fejedre mikor valamidet meg dicsérem, vagy ha tetszik, amit látsz. És köszönöm nem vagyok éhes. Visszaadtam neki a fakanalat és felmentem az emeletre.

Elkezdtem összeszedni a cuccainkat, mivel ma már megyünk vissza a saját házunkba. Nem élünk együtt ő is az apukájával meg a húgával én meg a szüleimmel meg a két bátyámmal lakom. Már mindent összeraktam levittem a bőröndöket a földszintre.

-        Mért nem szoltál lehoztam volna őket.

-        Mert én is le tudom őket hozni azért. Ettél mehetünk?

-        Jenny, ne légy már ilyen, kérlek. – jött hozzám közelebb és magához húzott. – Nagyon jól tudod, hogy csak vicceltem Ben, és azt is, hogy nagyon szeretlek, de nem fogok mindent elnézni, hogy csak úgy felhúzod magad ilyen apróságokon. –mondtam neki s kibontakoztam a karjai közül.

-        Ne haragudj, de..

-        De?

-        De semmi. Elpakolom a te részed és mehetünk.

-        Majd én elrakom, te rakd be a kocsiba a csomagokat, légyszi.

-        Oké, ahogy akarod.

****

Teltek a hónapok, mindenki nagyon örült neki hogy eljegyeztük egy mást ennél jobban már nem is szerethetném ezt az embert. Csak van egy kis gond ugye mi Miamiban élünk és itt kezdtük el az egyetemet, ezzel eddig nincs is semmi gond, de én jelentkeztem Los Angelesbe egy másik egyetemre is ahol hely hiány miatt nem kerültem be, és most onnan jött a levél, hogy át mehetek oda, ha szeretnék. Szeretnék, de nem akarom itt hagyni Bent és azt sem kérhetem tőle, hogy jöjjön velem. Itt van neki mindenki, az élete, a suli, a foci csapat minden. Meg már az egyetemen is a negyedik évét tölti. Én meg még csak a másodikat kezdtem el. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, de még a fél évig ráérek gondolkozni a válaszon. Addig még bármi történhet. Meg hogyan gondolom ott az életemet, nagyon egyszerűen anyuék befolyásos emberek, és nagy szüleim is ott laknak mind a kettő.  A családom közül senki sem tudja, hogy mehetnék, la-be, tanulni mivel senkinek egy szót sem szóltam. A legjobb barátnőm sem, senki csak én egyes egyedül. Mikor a családdal ide költöztünk anyuék munkája miatt, elég kicsik voltunk, a nagyiék meg maradtak az angyalok városában.  De még így sem volt hiány belőlük, ha tehettük mentünk hozzájuk vagy ők jöttek hozzánk. Nagyon szeretem őket, és most hogy bele gondolok, már nagyon is hiányoznak. Na, jó majd lesz valami, de most már induljak, mert Lilivel vásárolni megyünk.

-        Szia, Lili, mehetünk. –kérdeztem Barátnémat, mosolyogva.

-        Persze mehetünk, úgy is alig vártam, hogy gyere már. Mostanában nem vagyunk annyit együtt.

-        Tudom, és nagyon sajnálom, ne haragudj. – mosolyogtam rá. Elindultunk a kocsimmal a nagy bevásárlásra.  Nagyon jól éreztük magunkat Lilivel, imádok, vele vásárolni bár néha egy picit túlpörög, s akkor meg állíthatatlan. A mai napja is ilyen volt, vettünk mind kettőnknek egy ugyan olyan ruhát csak más színben. Cipőt, felsők, kiegészítők sorakoztak az autómban. Komolyan nem kicsi az autóm, de most kicsinek éreztem alig fértünk el benne.  Mielőtt haza indultunk volna, elmentünk enni valami ebédet, mert nagyon éhesek voltunk. Ott egy döntöttem el mit is fogok kezdeni a lehetőségeimmel…

       Jenny autója:

    

J