Új blog! :)

Sziasztok erre felé tévedők, megint csak nem bírtam magammal! Még be sem fejeztem a másik kettő blogomat de egy harmadikat nyitottam. Amit aki szeretné itt meg találja http://csakeszelhazugokbyvik.blogspot.com már Prológus fent is van. 

Puszi Viky

13.fejezet

13.Fejezet

Reggel arra keltem, hogy a fejem majd szétmegy, már megint. Fogalmam sincs, mi bajom lehet, talán csak a fáradság az oka. Lassan felkeltem az ágyból, vettem egy jó forró zuhanyt, meg etettem Picurt, meg bekaptam én is pár falatot. Öltözködés után, elindultam az iskolába. Nem féltem tőle, mert nem kellet úgy is ott lesznek a skacok, s végre talán ki tudom deríteni, hogy mi az a nagy titok a két fiú között. 

A banda már várt rám az iskola egyek padján Chris is ott volt köztük, egy bamba vigyorral a képén.

-         - Szia, Jenny. –köszöntek egyszerre.

-         -Sziasztok, nem csak engem vártatok?

-         -De téged, úgy hogy ha már itt vagy akkor mehetünk is, mert nem -akarok el késni. –szólalt meg Kellan.

-        - Hogy mit mondtál? A lógás királya nem akar el késni?

-         -Tudod Jenny apám meg anyu bevezetett egy két szabályt, ja meg ráadásul Josh is beszállt.

-         -Aha, értem, akkor menyünk. Kinek lesz első órája infó?

-         -Nekem, szóval mehetnénk is. –mondta Chris. De jó úgy is elnézést - akartam kérni tőle a tegnapi miatt, de mielőtt ezt meg beszélem vele, beveszek egy fájdalomcsillapítót.

-        - Egy perc csak beugrom még a mosdó, sziasztok, az ebédnél találkozunk. –köszöntem el a többiektől.

Chris eljött velem a mosdóig s kint be meg várt. Bekaptam a gyógyít s már mentem is vissza hozzá.

-         -Ne haragudj a tegnap miatt, remélem Josh szólt, hogy nem éreztem jól magam s azért mondtam le. De ma már jobban vagyok, úgy hogy suli után meg mutathatod, ha ráérsz.

-         -Igen Josh is szólt, meg az üzenetedet is meg kaptam, de tényleg jól vagy már? –kérdezte őszinte aggodalommal.

-         -Igen, egy picivel, nem tudom mi ütött belém nem szoktam beteg lenni lehet, hogy csak a fáradtságtól van.

-         -Ha pihenni szeretnél még délután akkor meg mutatom máskor. Nem baj.

-         -Nem-nem így is bűntudatom van, hogy lemondtam, ma meg nézzük együtt.

-         -Ő Jenny, Nathen-hez kellene át jönni, menni fog? Tudom, hogy kerülöd csak azért.

-         -Persze, csak maradj a közelemben mind végig. Akkor nem lesz semmi baj. –mosolyogtam rá, közben meg érkeztünk a teremhez, bementünk s egymás mellet-helyet foglaltunk. Még beszélgetünk minden féléről, de aztán bejött a tanár s el kezdődött az óra. Óráról órára mentem, mint egy élő hallott, nem éreztem jól magam, mikor délben ebédelni indultam, megint rosszul lettem így inkább dobtam egy sms-est Gabynak hogy haza megyek, mert az ebéd utáni órám úgy is elmaradt.  Lassan mentem ki a parkolóhoz, a kocsiban ülve vártam, hogy elmúljon a szédülésem, mikor már éreztem, hogy haza tudok vezetni beindítottam az én kicsikémet. A szédülésem egész úton nem akart abba maradni, hál istennek haza tudtam azért vezetni. Amint beléptem a nappaliba ledobtam a táskám s már mentem is zuhanyozni, egy szál töröközőben jöttem ki a fürdőből, felvettem a kedvenc fehérneműemet meg a köntösömet, pont szerettem volna lefeküdni az ágyra mikor is meg halottam a csengőt. Ki a jó éh jön ilyenkor, mikor senkihez semmi kedvem, meg nem is vagyok jól! Inkább ki sem nyitom, mintha itthon sem lennék. Majd csak abba hagyja gondoltam én, de nem hagyta volna az istenért sem. Hogy robbanna fel az, aki az ajtómba áll. Lassan mentem az ajtó fele hátha elmegy, míg oda érek.

Nem néztem ki az ablakon, minek, akit akarok úgy is beengedek, akit meg nem az kint marad. Résnyire ki nyitottam az ajtómat, ki kit láttak meg szemeim, na, kitt? 

-         -Nathen, te mit csinálsz itt?

-         -Jött telek meg látogatni, Gaby mesélte, hogy nem érzed jól magad. Már jobban vagy?

-        - Nem nagyon most jöttem még csak haza, enni aztán aludni készültem. – remélem, veszi a lapot, istenem add, hogy vegye a lapot, kérlek.

-         -Ó akkor nem is zavarlak tovább jobbulást. Egy kérdést még feltehetek?

-         -Tegyél, nyugodtan, ha tudok, válaszolok.

-         -Mért kerülsz a bál óta? – na, erre nem számítottam, most mi a fészkes fenét válaszoljak?

-         .Nem kerüllek Nath. Ma is megyek át hozzátok a műhelybe mert a tesód mutatni szeretne nekem valamit. Ha ott leszel, akkor majd biztos találkozunk. – jaj, csak higgye el, hogy nem kerülöm.

-         -Jó most ezzel ki vágtad magad, akkor délután a műhelyben, szia Jenny s vigyázz magadra.

-         -Szia, Nath és kösz hogy beugrottál, de legközelebb telefonálj.  –meg vártam, míg beszáll s elhajt, utána bementem főztem egy teát s lefeküdtem a nappaliba tv-t nézni. Csak kapcsolgattam egyik adóról a másikra sehol sem volt semmi, így hát nem volt mit tenni meg álltam egy zene csatornán, azon el is aludhattam, mert már egy nagyon fura s nagyon kellemes álomba voltam…

12.fejezet

Halihó, emberkék meg hoztam a kövi fejit elnézést a késért, de marhára fájt a kezem, ezt is most dobtam össze, hamar, most már annyira nem fáj úgy, hogy neki álltam írni. Nem fűzök hozzá semmit csak annyit hogy jó olvasást és… remélem meg lepődtök majd.

Néhány sornak megint örülök s köszönöm az eddigi komizóknak. ja, igen s az ajánlatom még áll az első komizó előbb meg kapja a kövi fejit, úgy hogy hajrá csattogjanak azok a billentyűk.

Puszi (L)Mano(L)

12. fejezet.

Szépen felöltöztem, s már hajtottam a pályára. Közben két dolgon is gondolkoztam ez első mit akarhat meg beszélni velem drága unoka bátyám, a másik hogy sikerül elkerülnöm Nathent. Atya ég túl hamar értem a pályára, nagyon, de nagyon hamar.   Ki szálltam az autóból és egyenesen a kis műhely felé vettem az irányt.  

-        Sziasztok, gyerekek, helyzet? - kérdeztem tőlük amint beléptem.

-        Szia Jenny, semmi új Josh már nagyon vár, jobb lesz, ha azonnal hozzá mész, utána úgy is itt fogsz eltölteni jó pár órát…. vagy napot inkább. –szolt közbe Tom, Eric monológjába.

-        Nagyon titokzatosak vagytok, s ez nem tetszik nekem.

-        Jenny be tolnád a nagy segged az irodába? – ordított ki Josh.

-        Igen tolnám a seggemet, de ha még egyszer azt mered mondani, hogy nagy, akkor lesz, neked ne mulass. –mondtam neki már nevetve.

-         Nos, kapitány szolgálatra jelentkezem.                 - szalutáltam neki, s egyből sétáltam az asztalhoz hogy egy puszit is adhassak az arcára nehogy meg sértődjön.

Mit szeretnél meg beszélni velem? –tértem egyből a tárgyra.

-        Nos, akkor nézd ezt itt meg légy szíves. - tolt elém egy csomag, papírt, amin egy autónak a tervei vannak. Azonnal elkezdtem át nézni a terveket, nem egyszer volt már ilyen a kezemben, valamicskét konyítottam hozzá. Nem voltak rossz tervek, viszonylag, bár én egy két dolgot szerettem volna változtatni rajta, ezt meg is osztottam Josh-al is. Erre ő mit felelt, ami nekem nem tetszik, azt nyugodtan rajzoljam át. Kapva-kaptam az alkalmon, így legalább nem kell ki mennem és valahogy valamilyen véletlen folytán találkoznom Nathennel, jobb lesz ez így mind kettőnknek főleg addig, míg kiderítem, hogy Josh mért nem kedveli. Simán el tudom róla képzelni, hogy elintézi azt is, hogy többet a közelbe se érjen így jobb lesz az, ha el sem kezdjük egymást meg ismerni. Nos, ideje lenne befejeznem az agyalást és neki állni, tervezni. Még ki kiabáltam Tomnak, hogy legyen olyan kedves és hozza be nekem a Laptopomat, azon úgy is rajta van minden új program. Tom készségesen segített nekem.  Elkezdtem dolgozni a terveken fél óránként az idő érzékemre hagyatkozva mentem ki kávéért, nagyon élveztem a tervezést, Josh néha-néha benézett rám hogy mennyit javítok a terveken. Az idő gyorsan telt, este haza mentem ettem és már mentem is fürdeni és aludni. Reggel korán keltem elintéztem a szükséges emberi teendőimet s mentem is a pályára dolgozni. Így teltek a napjaim egészen suli kezdésig csak aludni jártam haza meg fürdeni semmi más. Néha azért a nagyszülőknél is voltam.  A szüleimmel beszéltem meg Lilivel hogy milyen ott náluk a suli mindenkit ki tudtunk beszélni volt olyan, hogy több mint 6 órán át beszéltünk. Benről nem halottam semmit hála istennek, Nathen sem környékezett meg az óta, Chirsel meg Gabyval tartottam folyamatosan a kapcsolatot bár arról még mindig nem sikerült beszélnem velük, hogy mi ért nem kedveli Josh a leendő sógorát. Ahogy észrevettem Christ mindenki kedveli a bandánkból bele értve magamat is, most is ép hozzá készülődöm, ma fogja bemutatni nekem a barátját már nagyon, várom, hogy meg ismerhessem, sokat mesélt róla, s az elhangzottak alapján nagyon kedves srác. Ki vettem a hűtőből egy üveg vörös bort, és mentem is Chris ékhez. Az út oda fele egy órámba telt így épp a meg beszélt időpontra értem oda felkaptam a kocsiból a dolgaimat és már csengettem is. Chris nyitott ajtót nekem.

-        Szia Jenny. Hogy vagy?

-        Szia, Chris, köszi, jól. Remélem nem érkeztem nagyon korán?

-        Nem, de hogy gyere csak be. –nyitotta ki teljesen az ajtót, s előre engedett.  Lesegítette a kabátom is.

-        Ő ezt a vacsora mellé hoztam, remélem, szeretitek a vörös bort. –nyújtottam át a bort.

-        Köszönjük szépen. Az este nagyon jól telt ezzel legalább én is egy kicsit ki kapcsolódhattam a sok munka után, s így suli kezdés előtt, mivel holnap után meg kezdem a sulit. Hála isten már sok embert ismerek, köszönhetően a nagyiéknak, meg a műhelynek.

Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, meg ki bontottuk a vörös bort is utána én szépen elköszöntem tőlük és haza autóztam.

Fel menetem az emeletre és eltettem magam holnapra. Nagyon jól aludtam az éjjel, de a reggelem borzasztóan indult amint felültem az agyban szaladhattam a fürdőbe hányni. Meg mostam az arcomat és az a látvány, ami a tükörben fogadott nagyon meg rázott, a szemeim alatt karikák voltak az arcom be volt esve. Nem túlzok azzal, ha azt mondom meg ijedtem saját magamtól. Reggelire semmit nem mertem enni hátha rám jön a műhelyben is a hányinger. Ma kelet már csak bemennem a tervek miatt, ma befejezem, s utána át adom Joshnak, úgy terveztem, hogy bent maradok a másik kész kocsi miatt, amit Chris hozott be, de túl rosszul érzem magam hozzá, holnap meg suli. Összeszedtem magam, legalább annyira hogy emberi formám legyen s elindultam.

-        Sziasztok. –köszöntem nekik.

-        Helló Jenny. –jött a válasz kórusban.

-        Nem nézel valami jól ki, minden rendben? –kezdett el aggódni azonnal Tom.

-        Köszi, Tom, tudtam, hogy rád számíthatok, ezt most kivételesen bóknak veszem jó?

-        Komolyan mondtam, hogy nem festesz valami jól, nem sértésnek szántam. Jobb lett volna, ha otthon maradsz, Joshra is rá fogod hozni a frászt s akkor ne is beszéljünk Gabyról.

-        Nyugi csak oda adom a kocsi terveit, meg azt hogy milyen legyen a kinézete és megyek is haza. De ha itt fent tartasz, akkor soha nem érek vissza.

-        Jól van, nem lehet érted aggódni?  

-        De lehet, és köszönöm hogy aggódsz. Most meg megyek Joshhoz.

Kopogtam az irodájának az ajtóján és benyitottam.

-        Szia, Josh meg hoztam a kész terveket.

-        Szia Jenny, jól vagy nagyon rosszul festesz.

-        Nem vagyok jól, de majd jól leszek, csak ezt hoztam be, meg Chirsel akarok beszélni, hogy ma mégsem, maradok bent meg nézni a kocsit, inkább pihenek otthon. Hol találom meg?

-        Ma a másik csapatnál van, ott meg találod, ha gondolod.

-        Nem, akkor majd felhívom inkább, vagy ha te találkozol vele, akkor meg mondhatnád neki. Ő igen, ha valami mit nem értesz, vagy nem tetszik, a terveken akkor hívj fel vagy ugorj be nyugodtan. Most megyek, ha nem bánod, szia.

-        Jó majd szólok, s vigyázz magadra pihenj sokat,  szóljak Ropnak?

-        Isten ments, még ott lenne velem egész nap, a nagyapa. Meg leszek, csak érjek már végre haza. Ki jöttem tőle elköszöntem a fiúktól, mielőtt beszálltam volna a kocsiba írtam egy sms-est Chrisnek, hogy nem érzem jól magam majd holnap suli után meg nézzük az autót.

Tényleg rosszul éreztem magam haza fele kétszer is meg kellet állnom, mert majd nem neki mentem valaminek, sőt egyszer ki is jött belőlem még az a kis víz is, amit ittam reggel. Be sem parkoltam otthon a garázsba csak a felhajtóra, alig vártam, hogy lezuhanyozhassak és lefekhessek, nagyon szédültem, csak azt nem tudom, hogy miért. Magamba erőltettem egy kis főtt krumplit, s lefeküdtem aludni, nem kellet sokáig várnom, hogy álom jöjjön a szememre hamar elaludtam, olyan érzés volt mintha fejbe vágtak volna…

 Ui: mivel annyit írtam a terv rajzról egy kis terv rajz nem ilyen lesz a kocsi :) sokkal jobb

:( sorry

Sziasztok! Nagyon sajnálom de fogalmam sincs hogy mikor fogom tudni hozni a friss fejit ... mert történ egy kis baleset a kezemmel és egyszerűen nem megy a gépelés (ezt is anyum írta meg) nagy bajom nincs nem kell aggódni ... ha jobban leszek akkor ígérem teszem is fel .... már elkezdtem tegnap írni csak mivel most jött ez kis baleset nem tudom be fejezni ... NAGYON SAJNÁLOM
puszi Viky

11.fejezet

Halihó emberek meg hoztam a következő fejit, Ez most nem olyan hosszú ne hari érte. Hamarosan jönnek a kis szaftos részek.. jó olvasást puszi (L) Mano(L)

11.Fejezet.

Ott lépkedtem Nathen mellet.

-        Itt jó lesz? –kérdezte és közben egy fapadra mutatott.

-        Persze mérte ne lenne jó?

-        Gyere, csüccs, le akkor. –leültén is helyet foglaltam mellette.

-        Mit szeretnél Nath? - kérdeztem tőle kicsit meg szeppenve.

-        Nem az a fontos hogy mit szeretnék, ha nem jön össze Jenny, amúgy meg elég sok dolgot szeretnék.

Nagyon jól áll ez a ruha, csinos vagy.

-        Köszönöm szépen –pirultam el.

-        Láttam apu rád is lecsapott.

-        Ő ezt, hogy érted? –néztem rá értetlenül.

-        A tánc, minden ilyen eseményen, amin részt vesz/veszünk, és akiket bemutat neki a mamád és meg kedveli, azt a személyt felkéri táncolni. S úgy láttam anya is meg apám is nagyon meg kedvelt, sőt még az öcsém is. –na, itt elejtett egy fintort. – pedig ő nem nagyon szokott a csapatból lányokkal dumálni, mindig csak a fiukkal az autókról, most veled meg lepet.

-        És ez zavar?

-        Talán egy kicsit, de se baj azt csinál, amit szeretne és peresze te is.

-        Nath, kérdezhetek valamit? –bólintott. – Josh mért nem szeret téged vagy is mért nem kedvelitek egymást?

-        Hát ez hosszú történet és nem is szeretnék most róla beszélni, ha nem haragszol meg.

-        Nem persze majd máskor, ha majd úgy érzed. –válaszoltam neki, még beszélgettünk egy keveset, a padon ülve, utána meg mutatta az egész parkot, már elég fáradtnak érzetem magam így elköszöntem a nagyitól meg Nath szüleitől és elindultam a kocsim felé. Már ültem be az én kicsikémbe mikor egy hang a nevemet kiabálta.

Hátra fordultam és meg láttam Nath-et hogy szalad utánam.

-        Holnap meg innál velem egy kávét? –kérdezte.

-        Ha kint leszel a verseny, pályán akkor lehet róla szó. –mondtam neki

-        Oké akkor ott találkozunk, szia Jenny és jó éjt.

-        Neked is, szia. Bepattantam az autóba és hazáig meg sem álltam. Otthon levettem végre a cipőmet, ami teljesen ki készítette a lábam. Végül végre valahára bebújtam az ágyba és aludhattam egyet.

Egy tenger parton voltunk, a homokban ültem és néztem egy picike kis lányt, aki homokvárat épített az apukájával, ott nevetgéltek mind a ketten, egyszer csak a kislány felállt és elkezdet kiabálni az anyukájának azt kiabálta: - anya, anya, gyere, ezt nézd meg mit építettünk apuval olyan szép gyere. S én meg felálltam és oda sétáltam hozzájuk s leültem melléjük, tényleg egy csodálatos várat építettek, nagyon szép lett.

-        Nagyon szép lett kicsim, ügyesek vagytok, nem vagytok még éhesek a nagy munkától? Ne menjük be? –kérdeztem tőlük.

-        Én egy picit már az vagyok, és te Lili? –kérdezte az apukája a kis lánytól.

-        Oké mehetünk, ehetek fagyit?

-        Persze hogy ehetsz, de majd csak ebéd után.

A kis lány felállt és el kezdted be szaladni a házba.

-        Na, jössz szívem? –nyújtotta felém a kezét Nathen. És én meg elfogadtam mintha ez lenne a legszebb dolog, ami valaha történt velem.

Az álomnak itt vége szakadt, mivel elkezdett az a fránya telefon szólni, pedig még annyira álmodtam volna velük. Nem ezt nem szabad minden férfi ugyan olyan, és még Bent sem hevertem ki, nem fogok még egyszer ugyan abba a csapdába bele esni az egyszer biztos. És nem is tetszik annyira. Atya ég mit hazudok annyit itt magamnak, ha rám nézz, már elolvadok, na, jó hagyjuk ezt most abba miért is keltem fel? Á igen telefon.

-        Igen ki az? –szóltam bele nem éppen barátságosan a telefonba.

-        Szia, neked is, jó hogy felveszed fél óra után a telefonodat. Öltözz fel és gyere ki a pályára, szeretném ki kérni a véleményedet. És ha kérhetem, siess.

-        Jó, - na, ezt már a búgó telefonnak mondtam semmi másnak. Szép mondhatom, el sem köszön, tőlem csak ki osztja a parancsot és leteszi. Na, majd kap a fejére, ha ki érek.  Lezuhanyoztam, felöltöztem, meg etettem Picurt és már mentem is ki a pályára. Út közben jutott eszembe hogy akár le is mondhattam volna, mivel Nathen is ott lesz és semmi kedvem vele most jelenleg találkozni. Legalábbis addig amíg biztos nem vagyok abban hogy simán bele esem egy másik pasi csapdájába. Se baj majd szépen kerülöm, mindig Josh közelében leszek és akkor nem lesz semmi gond, nem kell akkor elmennem vele kávézni, ez lesz a jó meg oldás. De hogy sikerüli is fog az nem biztos….

10.fejezet

Halihó meg van a négy komi köszönöm szépen a komi határ ugyan így marad 4 de figyelem az első komizó abban a kiváltságban vehet részt hogy neki előbb elküldöm a következő fejezetet. nos nem is húzom tovább a szót jöjjön a 10FEJEZET . puszy (L)Mano(L)

10. fejezet

Hogy mért váltam komollyá, mert úgy nézett az öccsére mintha valami rosszat csinált volna.

-       Chris mért nézz ránk így a bátyád? Mert meg mondom őszintén egy kicsit meg ijedtem tőle.

-       Mert velem lát téged, és ez nem tetszik neki.

-       És az mért baj hogy veled vagyok, na, ne ám hogy ő mondja meg kivel lehetek, ez szép.

-       Figyelj, jön.

-       Helló öccsi, Jenny. –biccentett nekem.

-       Szia Nathen, mi újság ki aludtad magad a tegnap este után. –kérdeztem tőle csevegő viszonyban, pedig inkább ordítottam volna vele.

-       Köszi, igen ki friss és üde vagyok, és te? Nem fájt a fejed reggel, elég sokat ittál.

-       De egy kicsit, de az öcséd nagyon rendes volt és meg hívott ebédelni miután bevettem két fájdalom csillapított.

-       Aha, értem. Chris apa beszélni akkor majd veled úgy, hogy jobb lesz, ha sietsz.

-       Ő fiúk én most megyek, ha nem baj, mert fel kell vennem a tantárgyakat. –mondtam nekik.

-       Én is oda megyek, ha gondolod, körbe vezetlek a kampuszon. –kérdezte nyájasan.

-       Nem köszi, már van kísérőm ugye Chris? –kacsintottam az illetőre, aki majd nem kiköpte a teát. – Nos, akkor menjük oké, szia Nathen.

-       Ugye tudod, hogy engem ki fog ezért nyírni. –kérdezte már a kis ebédlő előtt Chris.

-       Nem tudom, jobban mondva nem értem, elmagyaráznád?

-       Nath(szerk.olvasd Nét), oda van érted ezt már akkor láttam mikor ki szálltál Josh kocsijából, ahogy végig ért és elidőzött rajtad, nem szokott senkit sem ennyire meg nézni vagy csak úgy érdeklődni iránta.

-       Ó. –csak ennyit tudtam kinyögni.

-       Jenny figyelj, a bátyám nem rossz ember csak ki nem állhatja az unoka tesódat, de te tetszel neki nem is kicsit, és amit eddig akart vagy szeretett volna az meg is szerezte.  Nem egy nőcsábász, sőt inkább hajtja őket, csak a suli, a kocsi, meg a családnak él. Soha nem láttam még, hogy valakire úgy nézzen, ahogy rád.

-       Hova akarsz ezzel jutni? mi közöd van ehhez?

-       Velem vagy, és látta, hogy jól érzed magad és tudja azt is, hogy Josh nem fog szólni érte, de ha ő közeledik feléd és Josh fülébe jut annak nem lesz jó vége.

-       Kezdem érteni amit, mondasz.

-       Akkor jó, figyelj rá, ha nem fog meg tetszeni a tesóm azt meg kell értetned vele.

-       Nem az a gond hogy nem tetszik, nekem nem csak a külső számít, hanem a belső is és még ott van az is, hogy… - nem tudtam ki mondani, egyszerűen nem tudtam még róla beszélni.

-       Jenny semmi baj, majd ha készen állsz, akkor elmondod, szólsz és én, meg hallgatlak.

-       Köszönöm szépen hogy ilyen meg értő vagy velem. –mosolyogtam rá és adtam egy puszit az arcára. – Te Chris, ugye majd bemutatod a barátodat? Persze nem muszáj, most mert méh ugye nem ismersz annyira.

-       Befogom, ha eljön az ideje. Na, gyere, intézzük el ezeket a papírokat.

Mindent elintéztünk mind ketőnönknek, nagyon szép volt, mint az épület, mint kint a kampusz rész. Sokat beszélgetünk, most már rólam is meg nyíltam előtte, meséltem neki a családomról. A régi életemről, de ő egyáltalán nem kérdezte, hogy mért jöttem ide. Este volt már mikor haza értem Chris is ment, azonnal mert várta már a párja. Haza értem szaladtam is a telefonhoz, mert csörgött.

-       Igen, ki az?

-       Szép már meg sem ismered a számom, és mi az, hogy lassan már egy hete ott vagy és engem fel sem hívsz?

-       Ne haragudj Lili, teljesen ki ment a fejemből, hogy hívjalak, állandóan anyuékkal beszélek, nagyon sajnálom, hogy vagy?

-       Köszi, kérdésed jól, nagyon jól, imádom a tesódat. Annyira helyes kedves figyelmes hogy az már borzasztó és hát az ágy… – Ne hagyd abba most, nem érdekel a szexuális életetek, jó, de annak örülök, hogy jól meg vagytok. Lili te nem tudod, hogy mi van vele?

-       Jenny, nincs semmi vele, tegnap láttam mikor beiratkozni voltam és nem egyedül volt, hanem azzal a lánnyal, akivel a kedvenc helyünkön láttuk. Sajnálom.

-       Semmi baj Lili nem a te hibád, innentől kezdve már nem érdekel. Inkább mesélek mást. –mindent elmondtam neki, ami velem történt meséltem neki Nathról, Chrisről. Gabbyról meg persze a suliról hogy milyen. Vagy három órát telefonáltunk. Miután lettem a telefont készítettem magamnak meg persze Picúrnak is szegénykét nagyon elhanyagoltam mostanában egész nap egyedül van itthon. Szépen meg kajáltam, lefürödtem és pont készültem le feküdni mikor csörgött a vezetékes telefonom. Ki lehet ilyenkor, nem régen jöttem haza mért kell zaklatni, nem veszem, felhagyom, had csörögjön majd abba hadja. De csak nem hagyta abba, már vagy fél órája csörgött az a rohadt telefon a tököm tele van vele. Kimásztam az ágyamból és felkaptam a telefont.

-       Ki az a lökött dinnye, aki ilyenkor zavar? kérdeztem nem túl udvariasan.

-       Neked is jó estét drága unokám. Mért vagy ilyen makrancos, ha kérdezhetem? – o a franca az a papa nem lehet, igaz most meg majd teperhetek neki.

-       Ne haragudj nagypapi, hogy így beszéltem veled nem néztem meg hogy ki hív, nagyon-nagyon sajnálom. –kértem tőle azonnal bocsánatot. Mit tehetek érted?

-       Nos, szóval, ma este kilenc-kor egy kis össze jövetelt rendezett a nagyanyád és kellene egy kis segítség és szeretnénk, ha te is itt lennél. Nos, szóval kis lányom öltözz valami szépbe és pattanj be a kocsidba és indulás hozzánk.

-       Oké rendben, ő és milyen ruhát kel fel vennem? Mert gondolom farmer naci, vagy mini szoknya nem jó.

-       Valami kis estéji félét, ha lehet ne, azt mondja a nagyi.

-       Persze hogy lehet úgy is tegnap vettem, akkor sietek addig is, szia és még egyszer ne haragudj Papi.

-       Csini legyél ám, és nem kell annyira sietned, puszi.

Amint letettem a telefont rohantam meg csinálni a hajamat félig kiengedtem a fejem tetején átfedéses csavart tincseket csináltam a végét pedig begöndörítettem és még tűztem bele kis rózsás hajtűket is. Ez után egy kis lehelni sminket tettem fel magamra, ami abból állt, hogy kis szempillaspirál, szájfény, szem ceruza meg egy kis piros szemhéj festék. Meg kerestem a ruhámat egy egybe részes szoknya volt az, ami nagyon meg tetszett a butikban. Kettőt vettem és ez a kettő közül a pirosat fogom ma felvenni. Egy szatén estélyi ruha nyakpánttal, ami irtó jól állt a boltban, óvatosan bele bújtam ne hogy összegyűrődjön, a kis piros táskámba bele pakoltam minden fontos dolgot. Még bele bújtam a piros körömcipőbe és indulhattam is. Nagyon oda figyeltem a vezetésre, mert ebben a cipőben nem valami egyszerű azt meg kell hagyni. Viszonylag időben érkeztem a nagyikhoz.

-       Sziasztok, meg jöttem, mit kell segíteni?

-       Szia, kicsim, hú de csinos vagy. –dicsért meg Kris nagyi.

-       Köszi, szépen te is nagyon elegáns vagy.

-       Ő adok pár dolgot, amit még el kell vinni a helyszínre majd a Rob vezet te meg segítesz neki ki pakolni, aztán ti már maradtok ott is, és meg vártok engem.

-       Oké, ahogy gondolod. – úgy volt minden, ahogy a nagyi mondta. Egy gyönyörű park volt, a fákon égő sorok voltak a park közepén volt egy kupola tetejű kis keringő. Már a zenészek ott voltak körülötte voltak az asztalok a székkel felállítva. Én csak néztem ki a fejemből és ámultam a látványtól.

-       Na meg sem szólalsz már Jenny?

-       Ez-ez gyönyörű mindent a nagyi csinált?

-       Igen ő, minden évben meg van rendezve minden fontos és tehetős ember és családja itt van, aki Los Angeles életében kering, hogy segítsenek a beteg kis gyerekeken.

-       És erről én mért csak most hallok? –kérdeztem tőle, mert az tuti hogy soha nem voltunk anyáékkal ilyenen főleg nem itt arra biztos emlékeznék.

-       Mert a szüleid nem szeretek ide járni, csak segítettek a gyűjtésben. Na, gyere, mert mindjárt jön nagyanyád és nem lesz nyugtod egész este. –nem értettem mért mondja ezt nagyapi így hát egy kicsit értetlenül néztem rá, kezdte is a magyarázkodást. – Mindenkinek be fog mutatni, aki tényleg nagyon fontos.

-       Na, ez nagyon jó este lesz akkor, köszi hogy előre figyelmeztetsz. Meg lehet, elbújok ez egyik fa tetejére, ha meg unom.

-       Jól teszed kicsim, de akkor ne a fa tetejére búj, hanem valami jobb helyre, ott keresne elsőnek. –na, szép akkor a fa kihúzva, se baj majd körbe sétálok a parkban és keresek egy jó kis padot. Mindent szépen elrendeztünk a nagyi is befutott már a vendégek is kezdtek szálingózni befele, elfoglalták a helyüket. Tessék fél, la-t, ismertem már név és foglalkozás szerint.

-       Jenny gyere egy picit. –szólt oda nagyi, pont mikor letettem a fenekem arra a rohadt székre, egész este szaladgáltam, báj csevegtem, mosolyogtam és táncoltam.

-       Igen, máris megyek. –felkaptam egy pohár pezsgőt és vittem magammal. – Itt vagyok nagyi tessék.

-       Sebastian és Elena szeretném be mutatni az unokámat Jennifert.

-       Jó napot kívánok –köszöntem illedelmesen.

-       Szia Jennifer.

-       Ó csak Jenny. –mondtam utálom, ha a teljes nevemen hívnak.

-       Jenny ő Josh barátnőjének a szülei. Ismered már Gabyt ugye?

-       Igen már találkoztam is vele, sőt az öccsével is meg a bátyjával is. És most már akkor a szüleit is ismerem. Sokat hallottam önökről, hogy halad Sebastian a tárgyalással?

-       Ő ilyen tájékozott vagy? Kitől halódtál a tárgyalásról?

-       Chris mesélt róla, hogy ügyvéd, tőle tudom, hogy most épp egy fontos ügye van, de persze részleteket nem tudunk.

-       Ó értem. Nagyon jól megy, de mint te is mondtad nem mondhatok részleteket, érdeklődsz a jogászat iránt?

-       Nem, csak egy kicsit vagyok benne otthon.

-       Minek tanulsz Jenny, és melyik egyetemen fogsz? –kérdezte Elena.

-       Tanárnak tanulok, s ugyan oda fogok járni, mint a gyerekeik.

-       Milyen tanár szeretnél lenni. – szépen udvariasan válaszoltam minden kérdésükre, sok mindent meg tudtam róluk, így azt is, hogy Elena is tanár. Nagyon meg kedveltem őket, egész este velük beszélgettem, sőt épp Sebastiannal táncoltam mikor óriási meg lepetésemre Nathen lekért.

-       Szabad lesz apa, lekérnem ezt a gyönyörű lányt?

-       Persze fiam, addig én meg táncoltatom anyádat. – Nathen apja elment és ott álltam a fiával szemben és csak néztem rá, mint aki nem normális.

-       Szabad lesz? –kérdezte mosolyogva.

-       Szabad lesz. - nyújtottam a kezem, ő meg fogta és a vállára helyezte, míg a saját kezeit a derekamra fogta nagyon közel kerültünk egymáshoz érzetem azt a finom és egyben bódító illatot. Egy nagyon szép számra táncoltunk, viszonylag lassú volt, nekem nagyon tetszett és akkor itt azt akartam hogyne is legyen vége a számnak.(http://www.youtube.com/watch?v=6YETAa7ALUM&feature=related). De vége lett ott álltam vele szemben és néztem azokat a csodálatos kék szemeket.

-       Eljössz velem sétálni egyet? –kérdezte hirtelen.

-       Igen, de csak egy feltétellel.

-       Mi az?

-       Nem bántod az öcsédet, azért amiért velem volt ma, oké? – vártam, míg válaszol.

-       Jó legyen, gyere. Meg mutatom neked a parkot. –fogta meg a kezemet. Jól esett nem is kicsit. Most már nem csak Chris keresztül ismerem meg hanem személyesen is, de biztos hogy jó lesz ez nekem….