10.fejezet

Halihó meg van a négy komi köszönöm szépen a komi határ ugyan így marad 4 de figyelem az első komizó abban a kiváltságban vehet részt hogy neki előbb elküldöm a következő fejezetet. nos nem is húzom tovább a szót jöjjön a 10FEJEZET . puszy (L)Mano(L)

10. fejezet

Hogy mért váltam komollyá, mert úgy nézett az öccsére mintha valami rosszat csinált volna.

-       Chris mért nézz ránk így a bátyád? Mert meg mondom őszintén egy kicsit meg ijedtem tőle.

-       Mert velem lát téged, és ez nem tetszik neki.

-       És az mért baj hogy veled vagyok, na, ne ám hogy ő mondja meg kivel lehetek, ez szép.

-       Figyelj, jön.

-       Helló öccsi, Jenny. –biccentett nekem.

-       Szia Nathen, mi újság ki aludtad magad a tegnap este után. –kérdeztem tőle csevegő viszonyban, pedig inkább ordítottam volna vele.

-       Köszi, igen ki friss és üde vagyok, és te? Nem fájt a fejed reggel, elég sokat ittál.

-       De egy kicsit, de az öcséd nagyon rendes volt és meg hívott ebédelni miután bevettem két fájdalom csillapított.

-       Aha, értem. Chris apa beszélni akkor majd veled úgy, hogy jobb lesz, ha sietsz.

-       Ő fiúk én most megyek, ha nem baj, mert fel kell vennem a tantárgyakat. –mondtam nekik.

-       Én is oda megyek, ha gondolod, körbe vezetlek a kampuszon. –kérdezte nyájasan.

-       Nem köszi, már van kísérőm ugye Chris? –kacsintottam az illetőre, aki majd nem kiköpte a teát. – Nos, akkor menjük oké, szia Nathen.

-       Ugye tudod, hogy engem ki fog ezért nyírni. –kérdezte már a kis ebédlő előtt Chris.

-       Nem tudom, jobban mondva nem értem, elmagyaráznád?

-       Nath(szerk.olvasd Nét), oda van érted ezt már akkor láttam mikor ki szálltál Josh kocsijából, ahogy végig ért és elidőzött rajtad, nem szokott senkit sem ennyire meg nézni vagy csak úgy érdeklődni iránta.

-       Ó. –csak ennyit tudtam kinyögni.

-       Jenny figyelj, a bátyám nem rossz ember csak ki nem állhatja az unoka tesódat, de te tetszel neki nem is kicsit, és amit eddig akart vagy szeretett volna az meg is szerezte.  Nem egy nőcsábász, sőt inkább hajtja őket, csak a suli, a kocsi, meg a családnak él. Soha nem láttam még, hogy valakire úgy nézzen, ahogy rád.

-       Hova akarsz ezzel jutni? mi közöd van ehhez?

-       Velem vagy, és látta, hogy jól érzed magad és tudja azt is, hogy Josh nem fog szólni érte, de ha ő közeledik feléd és Josh fülébe jut annak nem lesz jó vége.

-       Kezdem érteni amit, mondasz.

-       Akkor jó, figyelj rá, ha nem fog meg tetszeni a tesóm azt meg kell értetned vele.

-       Nem az a gond hogy nem tetszik, nekem nem csak a külső számít, hanem a belső is és még ott van az is, hogy… - nem tudtam ki mondani, egyszerűen nem tudtam még róla beszélni.

-       Jenny semmi baj, majd ha készen állsz, akkor elmondod, szólsz és én, meg hallgatlak.

-       Köszönöm szépen hogy ilyen meg értő vagy velem. –mosolyogtam rá és adtam egy puszit az arcára. – Te Chris, ugye majd bemutatod a barátodat? Persze nem muszáj, most mert méh ugye nem ismersz annyira.

-       Befogom, ha eljön az ideje. Na, gyere, intézzük el ezeket a papírokat.

Mindent elintéztünk mind ketőnönknek, nagyon szép volt, mint az épület, mint kint a kampusz rész. Sokat beszélgetünk, most már rólam is meg nyíltam előtte, meséltem neki a családomról. A régi életemről, de ő egyáltalán nem kérdezte, hogy mért jöttem ide. Este volt már mikor haza értem Chris is ment, azonnal mert várta már a párja. Haza értem szaladtam is a telefonhoz, mert csörgött.

-       Igen, ki az?

-       Szép már meg sem ismered a számom, és mi az, hogy lassan már egy hete ott vagy és engem fel sem hívsz?

-       Ne haragudj Lili, teljesen ki ment a fejemből, hogy hívjalak, állandóan anyuékkal beszélek, nagyon sajnálom, hogy vagy?

-       Köszi, kérdésed jól, nagyon jól, imádom a tesódat. Annyira helyes kedves figyelmes hogy az már borzasztó és hát az ágy… – Ne hagyd abba most, nem érdekel a szexuális életetek, jó, de annak örülök, hogy jól meg vagytok. Lili te nem tudod, hogy mi van vele?

-       Jenny, nincs semmi vele, tegnap láttam mikor beiratkozni voltam és nem egyedül volt, hanem azzal a lánnyal, akivel a kedvenc helyünkön láttuk. Sajnálom.

-       Semmi baj Lili nem a te hibád, innentől kezdve már nem érdekel. Inkább mesélek mást. –mindent elmondtam neki, ami velem történt meséltem neki Nathról, Chrisről. Gabbyról meg persze a suliról hogy milyen. Vagy három órát telefonáltunk. Miután lettem a telefont készítettem magamnak meg persze Picúrnak is szegénykét nagyon elhanyagoltam mostanában egész nap egyedül van itthon. Szépen meg kajáltam, lefürödtem és pont készültem le feküdni mikor csörgött a vezetékes telefonom. Ki lehet ilyenkor, nem régen jöttem haza mért kell zaklatni, nem veszem, felhagyom, had csörögjön majd abba hadja. De csak nem hagyta abba, már vagy fél órája csörgött az a rohadt telefon a tököm tele van vele. Kimásztam az ágyamból és felkaptam a telefont.

-       Ki az a lökött dinnye, aki ilyenkor zavar? kérdeztem nem túl udvariasan.

-       Neked is jó estét drága unokám. Mért vagy ilyen makrancos, ha kérdezhetem? – o a franca az a papa nem lehet, igaz most meg majd teperhetek neki.

-       Ne haragudj nagypapi, hogy így beszéltem veled nem néztem meg hogy ki hív, nagyon-nagyon sajnálom. –kértem tőle azonnal bocsánatot. Mit tehetek érted?

-       Nos, szóval, ma este kilenc-kor egy kis össze jövetelt rendezett a nagyanyád és kellene egy kis segítség és szeretnénk, ha te is itt lennél. Nos, szóval kis lányom öltözz valami szépbe és pattanj be a kocsidba és indulás hozzánk.

-       Oké rendben, ő és milyen ruhát kel fel vennem? Mert gondolom farmer naci, vagy mini szoknya nem jó.

-       Valami kis estéji félét, ha lehet ne, azt mondja a nagyi.

-       Persze hogy lehet úgy is tegnap vettem, akkor sietek addig is, szia és még egyszer ne haragudj Papi.

-       Csini legyél ám, és nem kell annyira sietned, puszi.

Amint letettem a telefont rohantam meg csinálni a hajamat félig kiengedtem a fejem tetején átfedéses csavart tincseket csináltam a végét pedig begöndörítettem és még tűztem bele kis rózsás hajtűket is. Ez után egy kis lehelni sminket tettem fel magamra, ami abból állt, hogy kis szempillaspirál, szájfény, szem ceruza meg egy kis piros szemhéj festék. Meg kerestem a ruhámat egy egybe részes szoknya volt az, ami nagyon meg tetszett a butikban. Kettőt vettem és ez a kettő közül a pirosat fogom ma felvenni. Egy szatén estélyi ruha nyakpánttal, ami irtó jól állt a boltban, óvatosan bele bújtam ne hogy összegyűrődjön, a kis piros táskámba bele pakoltam minden fontos dolgot. Még bele bújtam a piros körömcipőbe és indulhattam is. Nagyon oda figyeltem a vezetésre, mert ebben a cipőben nem valami egyszerű azt meg kell hagyni. Viszonylag időben érkeztem a nagyikhoz.

-       Sziasztok, meg jöttem, mit kell segíteni?

-       Szia, kicsim, hú de csinos vagy. –dicsért meg Kris nagyi.

-       Köszi, szépen te is nagyon elegáns vagy.

-       Ő adok pár dolgot, amit még el kell vinni a helyszínre majd a Rob vezet te meg segítesz neki ki pakolni, aztán ti már maradtok ott is, és meg vártok engem.

-       Oké, ahogy gondolod. – úgy volt minden, ahogy a nagyi mondta. Egy gyönyörű park volt, a fákon égő sorok voltak a park közepén volt egy kupola tetejű kis keringő. Már a zenészek ott voltak körülötte voltak az asztalok a székkel felállítva. Én csak néztem ki a fejemből és ámultam a látványtól.

-       Na meg sem szólalsz már Jenny?

-       Ez-ez gyönyörű mindent a nagyi csinált?

-       Igen ő, minden évben meg van rendezve minden fontos és tehetős ember és családja itt van, aki Los Angeles életében kering, hogy segítsenek a beteg kis gyerekeken.

-       És erről én mért csak most hallok? –kérdeztem tőle, mert az tuti hogy soha nem voltunk anyáékkal ilyenen főleg nem itt arra biztos emlékeznék.

-       Mert a szüleid nem szeretek ide járni, csak segítettek a gyűjtésben. Na, gyere, mert mindjárt jön nagyanyád és nem lesz nyugtod egész este. –nem értettem mért mondja ezt nagyapi így hát egy kicsit értetlenül néztem rá, kezdte is a magyarázkodást. – Mindenkinek be fog mutatni, aki tényleg nagyon fontos.

-       Na, ez nagyon jó este lesz akkor, köszi hogy előre figyelmeztetsz. Meg lehet, elbújok ez egyik fa tetejére, ha meg unom.

-       Jól teszed kicsim, de akkor ne a fa tetejére búj, hanem valami jobb helyre, ott keresne elsőnek. –na, szép akkor a fa kihúzva, se baj majd körbe sétálok a parkban és keresek egy jó kis padot. Mindent szépen elrendeztünk a nagyi is befutott már a vendégek is kezdtek szálingózni befele, elfoglalták a helyüket. Tessék fél, la-t, ismertem már név és foglalkozás szerint.

-       Jenny gyere egy picit. –szólt oda nagyi, pont mikor letettem a fenekem arra a rohadt székre, egész este szaladgáltam, báj csevegtem, mosolyogtam és táncoltam.

-       Igen, máris megyek. –felkaptam egy pohár pezsgőt és vittem magammal. – Itt vagyok nagyi tessék.

-       Sebastian és Elena szeretném be mutatni az unokámat Jennifert.

-       Jó napot kívánok –köszöntem illedelmesen.

-       Szia Jennifer.

-       Ó csak Jenny. –mondtam utálom, ha a teljes nevemen hívnak.

-       Jenny ő Josh barátnőjének a szülei. Ismered már Gabyt ugye?

-       Igen már találkoztam is vele, sőt az öccsével is meg a bátyjával is. És most már akkor a szüleit is ismerem. Sokat hallottam önökről, hogy halad Sebastian a tárgyalással?

-       Ő ilyen tájékozott vagy? Kitől halódtál a tárgyalásról?

-       Chris mesélt róla, hogy ügyvéd, tőle tudom, hogy most épp egy fontos ügye van, de persze részleteket nem tudunk.

-       Ó értem. Nagyon jól megy, de mint te is mondtad nem mondhatok részleteket, érdeklődsz a jogászat iránt?

-       Nem, csak egy kicsit vagyok benne otthon.

-       Minek tanulsz Jenny, és melyik egyetemen fogsz? –kérdezte Elena.

-       Tanárnak tanulok, s ugyan oda fogok járni, mint a gyerekeik.

-       Milyen tanár szeretnél lenni. – szépen udvariasan válaszoltam minden kérdésükre, sok mindent meg tudtam róluk, így azt is, hogy Elena is tanár. Nagyon meg kedveltem őket, egész este velük beszélgettem, sőt épp Sebastiannal táncoltam mikor óriási meg lepetésemre Nathen lekért.

-       Szabad lesz apa, lekérnem ezt a gyönyörű lányt?

-       Persze fiam, addig én meg táncoltatom anyádat. – Nathen apja elment és ott álltam a fiával szemben és csak néztem rá, mint aki nem normális.

-       Szabad lesz? –kérdezte mosolyogva.

-       Szabad lesz. - nyújtottam a kezem, ő meg fogta és a vállára helyezte, míg a saját kezeit a derekamra fogta nagyon közel kerültünk egymáshoz érzetem azt a finom és egyben bódító illatot. Egy nagyon szép számra táncoltunk, viszonylag lassú volt, nekem nagyon tetszett és akkor itt azt akartam hogyne is legyen vége a számnak.(http://www.youtube.com/watch?v=6YETAa7ALUM&feature=related). De vége lett ott álltam vele szemben és néztem azokat a csodálatos kék szemeket.

-       Eljössz velem sétálni egyet? –kérdezte hirtelen.

-       Igen, de csak egy feltétellel.

-       Mi az?

-       Nem bántod az öcsédet, azért amiért velem volt ma, oké? – vártam, míg válaszol.

-       Jó legyen, gyere. Meg mutatom neked a parkot. –fogta meg a kezemet. Jól esett nem is kicsit. Most már nem csak Chris keresztül ismerem meg hanem személyesen is, de biztos hogy jó lesz ez nekem….