12.fejezet

Halihó, emberkék meg hoztam a kövi fejit elnézést a késért, de marhára fájt a kezem, ezt is most dobtam össze, hamar, most már annyira nem fáj úgy, hogy neki álltam írni. Nem fűzök hozzá semmit csak annyit hogy jó olvasást és… remélem meg lepődtök majd.

Néhány sornak megint örülök s köszönöm az eddigi komizóknak. ja, igen s az ajánlatom még áll az első komizó előbb meg kapja a kövi fejit, úgy hogy hajrá csattogjanak azok a billentyűk.

Puszi (L)Mano(L)

12. fejezet.

Szépen felöltöztem, s már hajtottam a pályára. Közben két dolgon is gondolkoztam ez első mit akarhat meg beszélni velem drága unoka bátyám, a másik hogy sikerül elkerülnöm Nathent. Atya ég túl hamar értem a pályára, nagyon, de nagyon hamar.   Ki szálltam az autóból és egyenesen a kis műhely felé vettem az irányt.  

-        Sziasztok, gyerekek, helyzet? - kérdeztem tőlük amint beléptem.

-        Szia Jenny, semmi új Josh már nagyon vár, jobb lesz, ha azonnal hozzá mész, utána úgy is itt fogsz eltölteni jó pár órát…. vagy napot inkább. –szolt közbe Tom, Eric monológjába.

-        Nagyon titokzatosak vagytok, s ez nem tetszik nekem.

-        Jenny be tolnád a nagy segged az irodába? – ordított ki Josh.

-        Igen tolnám a seggemet, de ha még egyszer azt mered mondani, hogy nagy, akkor lesz, neked ne mulass. –mondtam neki már nevetve.

-         Nos, kapitány szolgálatra jelentkezem.                 - szalutáltam neki, s egyből sétáltam az asztalhoz hogy egy puszit is adhassak az arcára nehogy meg sértődjön.

Mit szeretnél meg beszélni velem? –tértem egyből a tárgyra.

-        Nos, akkor nézd ezt itt meg légy szíves. - tolt elém egy csomag, papírt, amin egy autónak a tervei vannak. Azonnal elkezdtem át nézni a terveket, nem egyszer volt már ilyen a kezemben, valamicskét konyítottam hozzá. Nem voltak rossz tervek, viszonylag, bár én egy két dolgot szerettem volna változtatni rajta, ezt meg is osztottam Josh-al is. Erre ő mit felelt, ami nekem nem tetszik, azt nyugodtan rajzoljam át. Kapva-kaptam az alkalmon, így legalább nem kell ki mennem és valahogy valamilyen véletlen folytán találkoznom Nathennel, jobb lesz ez így mind kettőnknek főleg addig, míg kiderítem, hogy Josh mért nem kedveli. Simán el tudom róla képzelni, hogy elintézi azt is, hogy többet a közelbe se érjen így jobb lesz az, ha el sem kezdjük egymást meg ismerni. Nos, ideje lenne befejeznem az agyalást és neki állni, tervezni. Még ki kiabáltam Tomnak, hogy legyen olyan kedves és hozza be nekem a Laptopomat, azon úgy is rajta van minden új program. Tom készségesen segített nekem.  Elkezdtem dolgozni a terveken fél óránként az idő érzékemre hagyatkozva mentem ki kávéért, nagyon élveztem a tervezést, Josh néha-néha benézett rám hogy mennyit javítok a terveken. Az idő gyorsan telt, este haza mentem ettem és már mentem is fürdeni és aludni. Reggel korán keltem elintéztem a szükséges emberi teendőimet s mentem is a pályára dolgozni. Így teltek a napjaim egészen suli kezdésig csak aludni jártam haza meg fürdeni semmi más. Néha azért a nagyszülőknél is voltam.  A szüleimmel beszéltem meg Lilivel hogy milyen ott náluk a suli mindenkit ki tudtunk beszélni volt olyan, hogy több mint 6 órán át beszéltünk. Benről nem halottam semmit hála istennek, Nathen sem környékezett meg az óta, Chirsel meg Gabyval tartottam folyamatosan a kapcsolatot bár arról még mindig nem sikerült beszélnem velük, hogy mi ért nem kedveli Josh a leendő sógorát. Ahogy észrevettem Christ mindenki kedveli a bandánkból bele értve magamat is, most is ép hozzá készülődöm, ma fogja bemutatni nekem a barátját már nagyon, várom, hogy meg ismerhessem, sokat mesélt róla, s az elhangzottak alapján nagyon kedves srác. Ki vettem a hűtőből egy üveg vörös bort, és mentem is Chris ékhez. Az út oda fele egy órámba telt így épp a meg beszélt időpontra értem oda felkaptam a kocsiból a dolgaimat és már csengettem is. Chris nyitott ajtót nekem.

-        Szia Jenny. Hogy vagy?

-        Szia, Chris, köszi, jól. Remélem nem érkeztem nagyon korán?

-        Nem, de hogy gyere csak be. –nyitotta ki teljesen az ajtót, s előre engedett.  Lesegítette a kabátom is.

-        Ő ezt a vacsora mellé hoztam, remélem, szeretitek a vörös bort. –nyújtottam át a bort.

-        Köszönjük szépen. Az este nagyon jól telt ezzel legalább én is egy kicsit ki kapcsolódhattam a sok munka után, s így suli kezdés előtt, mivel holnap után meg kezdem a sulit. Hála isten már sok embert ismerek, köszönhetően a nagyiéknak, meg a műhelynek.

Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, meg ki bontottuk a vörös bort is utána én szépen elköszöntem tőlük és haza autóztam.

Fel menetem az emeletre és eltettem magam holnapra. Nagyon jól aludtam az éjjel, de a reggelem borzasztóan indult amint felültem az agyban szaladhattam a fürdőbe hányni. Meg mostam az arcomat és az a látvány, ami a tükörben fogadott nagyon meg rázott, a szemeim alatt karikák voltak az arcom be volt esve. Nem túlzok azzal, ha azt mondom meg ijedtem saját magamtól. Reggelire semmit nem mertem enni hátha rám jön a műhelyben is a hányinger. Ma kelet már csak bemennem a tervek miatt, ma befejezem, s utána át adom Joshnak, úgy terveztem, hogy bent maradok a másik kész kocsi miatt, amit Chris hozott be, de túl rosszul érzem magam hozzá, holnap meg suli. Összeszedtem magam, legalább annyira hogy emberi formám legyen s elindultam.

-        Sziasztok. –köszöntem nekik.

-        Helló Jenny. –jött a válasz kórusban.

-        Nem nézel valami jól ki, minden rendben? –kezdett el aggódni azonnal Tom.

-        Köszi, Tom, tudtam, hogy rád számíthatok, ezt most kivételesen bóknak veszem jó?

-        Komolyan mondtam, hogy nem festesz valami jól, nem sértésnek szántam. Jobb lett volna, ha otthon maradsz, Joshra is rá fogod hozni a frászt s akkor ne is beszéljünk Gabyról.

-        Nyugi csak oda adom a kocsi terveit, meg azt hogy milyen legyen a kinézete és megyek is haza. De ha itt fent tartasz, akkor soha nem érek vissza.

-        Jól van, nem lehet érted aggódni?  

-        De lehet, és köszönöm hogy aggódsz. Most meg megyek Joshhoz.

Kopogtam az irodájának az ajtóján és benyitottam.

-        Szia, Josh meg hoztam a kész terveket.

-        Szia Jenny, jól vagy nagyon rosszul festesz.

-        Nem vagyok jól, de majd jól leszek, csak ezt hoztam be, meg Chirsel akarok beszélni, hogy ma mégsem, maradok bent meg nézni a kocsit, inkább pihenek otthon. Hol találom meg?

-        Ma a másik csapatnál van, ott meg találod, ha gondolod.

-        Nem, akkor majd felhívom inkább, vagy ha te találkozol vele, akkor meg mondhatnád neki. Ő igen, ha valami mit nem értesz, vagy nem tetszik, a terveken akkor hívj fel vagy ugorj be nyugodtan. Most megyek, ha nem bánod, szia.

-        Jó majd szólok, s vigyázz magadra pihenj sokat,  szóljak Ropnak?

-        Isten ments, még ott lenne velem egész nap, a nagyapa. Meg leszek, csak érjek már végre haza. Ki jöttem tőle elköszöntem a fiúktól, mielőtt beszálltam volna a kocsiba írtam egy sms-est Chrisnek, hogy nem érzem jól magam majd holnap suli után meg nézzük az autót.

Tényleg rosszul éreztem magam haza fele kétszer is meg kellet állnom, mert majd nem neki mentem valaminek, sőt egyszer ki is jött belőlem még az a kis víz is, amit ittam reggel. Be sem parkoltam otthon a garázsba csak a felhajtóra, alig vártam, hogy lezuhanyozhassak és lefekhessek, nagyon szédültem, csak azt nem tudom, hogy miért. Magamba erőltettem egy kis főtt krumplit, s lefeküdtem aludni, nem kellet sokáig várnom, hogy álom jöjjön a szememre hamar elaludtam, olyan érzés volt mintha fejbe vágtak volna…

 Ui: mivel annyit írtam a terv rajzról egy kis terv rajz nem ilyen lesz a kocsi :) sokkal jobb