Utazás

Csöcsi emberek! Holnap elutazom s csak szerdán jövök haza, este, amint lesz időm, s ki lesz javítva a feji teszem is fel, addig is tessék komizni s szavazni, meg jöttem válaszolok a komira. Jó olvasást s legyetek rosszak. Puszi (L)Mano(L)

Nos hoztam egy két képet!!

Ki teszek egy két képet meg számozva a jobb oldalon látható lesz egy szavazás, amelyik kép tetszik nektek a legjobban az a képen lévő személy lesz a mi Tanárbácsink akinek egy elég fontos szerepet tartogatok. Szóval tessék csak szavazni, nos akkor lásuk csak a képeket!

KÉPEK.

a segítségeteket kérném ...

Nos mint a bejegyzés címe is adja egy icipici segítséget szeretnék kérni tőletek méghozzá a mi kis tanárunkkal kapcsoltba. nos fogalmam sincs hogy ki lenne a meg felelő személy erre a szerepre.. ha netalántán valakinek van valami féle ötlete az Chta-ben , komiban ez a meg jegyzés alá vagy az r.viki95@hotmail.com -ra meg írhatja ... nos azt hiszem ennyi lenne. á igen  3 komi után friss (már el kezdtem meg írni) Puszi (L)Mano(L)

Mindenre fény derül!

Nos meg hozta a következő fejit köszönöm szépen a komikat még a névtelent is. a helyes írási hibákért elnézést kérek, de ezt a blogomat nem javítja senki úgy mint a másikat. Úgy ahogy próbálom a legkevesebb hibát el követni benne.
 Nos akkor válaszolgatok egy kicsit a komikra.

GG. köszönöm szépen a komit nincs harag hogy az előzőhöz nem írtál. Hát igen az a titok ígérem ki fog derülni az is idővel most csak azt tudom meg ígérni hogy ebben a 16.fejezetben derül ki hogy mi baja van a mi kis női főszereplőnknek. Josh még nagyon sok meg lepetést fog okozni nekünk.... na de többet nem árulok el jó olvasást hozzá. Köszönöm a komit.


"Nagy ördögfióka" 
Első kérdésre a válaszom hogy: itt én téged a te írásaidnál te engem tudod van egy olyan mondás hogy kölcsön kenyér vissza jár :)!
Mint már írtam GG-nek ki fog derülni hogy mi ez a nagy titok Josh és Nathen között idővel.
Jenny meg hát... lehet hogy az de nem biztos nem árulom el most az elején mert még a végén nem olvassátok akkor el a fejit. Hát igen nem tom honnan jött az ötlet hogy legyen benne egy meleg fiú is de valahogy úgy éreztem hogy kell ide. Akinek Jenny neki ment  egy tanár azt elárulhatom később nagy szerepe lesz a töriben. De nem kotyogok ki semmit sem előre. Köszi a komit. puszi "Kis ördögfióka".


Névtelen: Neked is köszönöm a komit, mint az elején írtam próbálok oda figyelni a helyes írásra, ezt a blogomat nem javítja az én drága bétám. Jó olvasását neked is, ha tovább olvasod még a helyesírási hibáim miatt is. 

Nos nem húzom tovább a szót jó olvasást!

3 Komi után friss.

Puszi (L)Mano(L)

16. Fejezet.

Legközelebb mikor ki nyitottam a szemem, egy halványzöld falat láttam, fogalmam sem volt, hogy hol vagyok a fejem szüntelenül fájt, mikor a karomat próbáltam fel emelni egy kis nyilallást éreztem az eremnél ahonnan vért szoktak venni. Óvatosan körül néztem a helyiségben ahol feküdtem, tőlem jobbra ezer meg ezre dolog volt, amiket a kórházban szoktak használni, balra egy kisebb fotelt helyeztek el. Amikor a karomra néztem akkor vettem észre, hogy egy infúziós tű van bele vezetve. Most jöttem csak rá hogy egy kórházi szobába vagyok, csak azt nem értettem, hogy a csudába kerültem ide. Kezdte egy kicsit be pánikolni úgy tíz perc után mikor még mindig senki sem jött be, hogy elmagyarázza, mi a fenéért vagyok itt. Mintha valaki elvágta volna biztosítékot, arra emlékszem, hogy beszéltem Chrissel a vacsora miatt, de utána semmi… Lehunytam a szemem s meg próbáltam vissza emlékezni a mai napra, de nem jutottam sokáig mivel valaki bejött az ajtón. Kinyitottam a szeme s meg láttam Chris gondterhelt arcát.

-         Felébredtél? – kérdezte nagyon halkan.

-         Aha. –válaszoltam röviden.

-         Jól vagy? Nem fáj semmid.. –s még ehhez hasonló kérdések ezreit zúdította rám.

-         Jól vagyok nyugi, csak fáj egy kicsit a fejem, meg nem értek, vagyis nem emlékszem egy két dologra. Mi ért vagyok itt, s hogy kerültem ide? –kérdeztem végül.

-         A folyosón beszélgetünk mikor elájultál. Azonnal behoztalak a kórházba, ami több mint 6 órája volt, a nagyszüleid most mentek haza. A frászt hoztad rám Jenny, s a doki sem mond semmit azon kívül, hogy a kimerültség miatt történt az, ami történt. Vettek tőled vért, aztán kapod folyamatosan az infúziót.

-         Szóval fogalmuk sincs, hogy mi a bajom?

-         De tudják, hogy mi a bajod, sőt én is tudom, csak még nem erősítette meg a doki a sejtésemet. Addig senkinek sem mondtak semmit, míg te fel nem ébredsz, s fel nem hatalmazod őket. Mivel már fent vagy s talán már meg nyugodhatok, hogy nem esel össze vagy ilyesmi szólok a dokinak, hogy szeretnél beszélni vele. Csak úgy ott hagyott s kiment, én meg vártam, mint a jó kis gyerek. Körülbelül tíz percre rá hogy Chris ki ment egy fehér köpenyes fiatal doki lépett be.

-         Jó estét Miss. Mars. Hogy érzi magát? –kérdezte nyugodtan.

-         Jól köszönöm, bár egy kicsit fáj a fejem, meg ideges vagyok, hogy mi is a bajom. Elárulná végre? –kérdeztem egy kicsit türelmetlenül.

-         Természetesen azért vagyok itt. Nos, ma mikor a barátja behozta, kis volt kissé száradva azért kapja az infúziót is, s mint meg tudtam, hogy az elmúlthetekben voltak kisebb nagyobb ruszul létei kértem egy vérvizsgálatot is. Ami teljes bizonysággal kimutatta, hogy maga, 12 hetes terhes. Gratulálok Miss. Mars.

-         Hogy mondta? –kérdeztem vissza szinte síri hangon.

-         Állapotos Miss. Mars. – tehát nem hallottam rosszul. Terhes vagyok méghozzá attól a férfitól, aki sejtéseim szerint egy évig meg csalt.

-         Miss. Mars, figyelmezetetnem kell néhány dologra. –mondta halkan a doki.

-         Ugye nem azt akarja közölni, hogy valami baja, van a kicsinek? –kérdeztem remegő hangon.

-         Nem, nem, de hogy is makk egészsége a kicsi s maga is, minden a legnagyobb rendben van. Nos mint azt szerintem tudja, hogy három féle lehetőség van a magzat s maga számára, az elsőt el is vethetjük, mert már veszélyes lenne magára a beavatkozás. Minden képen meg kell tartania a magzatot. Utána jöhet szoba a másik opció, hogy magzat születése után örökbe kívánja adni vagy sem, felneveli.  De ezt mind magának s az apukának kell eldöntenie. Hagyom hadd gondolkozzon s hadd értesítse a családtagjait. – fejezte be a doktor úr, már épp menni akart mikor utána szóltam.

-         Ezen nem kell gondolkodnom Dr. Brennan,    meg tartom, nem adnám soha senkinek sem oda.

-         Elhiszem, akkor folytatnám a szövegemet, ha meg engedni, ezt minden újdonsült anyukának el kell, hogy mondjam.

-         Hát akkor, mondja csak, figyelmesen hallgatom. Mindent elmondod, amit tudnom kell, mire kell oda figyelnem, stb… Mikor végeztem én is a saját kérdéseimmel magara hagyott. Egy órán át gondolkoztam, hogy hogyan miképp lesz tovább, de nem jutottam valami sokra. Egy nővér jött be hozzám ki cserélni az infúziót, s oda adni a vacsorámat.

-         Mis. Mars, kint a fiatalember azt kérdezte be jöhet-e még magához egy kicsit. Mint mondjak neki? –kérdezet kedvesen a kis hölgy.

-         Persze hogy bejöhet. Köszönöm szépen a vacsorát.

-         Szívesen, Dr. Brennan azt mondta, hogy holnap reggel haza mehet. Később vissza jövök még a tálcáért.

Kétszer kopogtak az ajtón, míg Chris végre kinyitotta s bemert jönni egy minden tudó mosollyal az arcán. Azt hiszem sokáig fog tartani ez a vacsora….

- 

15.fejezet

Semmit mást nem kérek csak 3darab komit semmi többet azt hiszem ennyit azért kérhetek... 

jó olvasást puszi (L) Mano(L)

15. fejezet.

A napok nagyon gyorsan teltek. A rosszulléteim is múlni kezdtek, nagyon jól elvoltam Nathen műhelyében, kezdtem meg kedvelni. Amit Josh nem nézett jó szemmel. Ezt ma délután mikor ott voltan náluk, meg nézni mit csinál azzal az autóval, aminek a terveit én javítottam ki, a tudtomra is adta.

Gabyval beszélgettem mikor ki jött Josh.

-         Jé meg jött az elveszett bárány, hogy-hogy nem hoztad magaddal a pincsi kutyádat? –kérdezte gúnyosan.

-         Most kire gondolsz Josh, mert nagyon nem értem, lennél olyan kedves s felvilágosítanál?

-         Persze, a drága Nathenre gondoltam, hisz mindig együtt vagytok.

-         Nem vagyunk mindig együtt, csak az iskolában, ha együtt van óránk, meg a műhelyben, ha ott vagyok. S nem pincsi kutya. Remélem meg értetted, s ezekel a szavakkal, amit ez előbb mondtál a nem tetszésedet akartad ki fejezni a Nath s én közötti kapcsolatra/barátságara akkor nagyon is elfelejtheted, mert nem érdekel a véleményed. –mondtam neki már szinte kiabálva, nagyon fel tud húzni ezzel.

-         Akkor ezt vegyem úgy, hogy bármit is mondok, nem fogsz eltávolodni tőle?

-         Igen vedd úgy, nem érdekel, hogy mi volt köztettek, ami miatt nem kedvelitek egymást az a ti dolgotok, de én attól még kedvelhetem, ha tetszik ez neked, ha nem. Remélem világos voltam, én sem szólok, bele a te életedbe hát te se szólj bele az én életembe.

-         Jó legyen, de azt nagyon is elfelejtheted, hogy ide beteszed a lábadat, míg vele barátkozol, s azt is, hogy az unokabátyád vagyok.

-         Legyen, ha te ezt akarod, akkor legyen úgy.

-         Jenny ne csináld ezt. –fogta meg karomat Gaby.

-         Mit ne csináljak, ő kezdte, mondott valamit, amit én nem fogadok el s megyek is, ennyi. – összeszedtem a dolgaimat s haza hajtottam. Annyira fel tud húzni az ilyennel, mért kell mindig bele szólnia az életembe? Mért nem tudja befogni a száját? Amint haza értem egy gyors zuhany után máris mentem az én pihe puha ágyikómba.
Hála égnek most álom nélkül aludtam, nagyon jól eset ez most egy igazán pihentető alvás volt. Reggel egy gyors cicaetetés után már hajtottam is a suliba. Egyik órán kaptam a nagyitól egy sms-est hogy este vacsorával vár engem, s Christ is, megjelenés kötelező nincs kivétel senkinek sem. A nagyi nagyon meg kedvelte. A folyosón szaladtam ép Chris után mikor is valakinek neki mentem.

-         Ó bocsánat nem direkt volt. –szabadkoztam gyorsan.

-         Semmi baj. –a hang hallatán felnéztem, az ismeretlen férfira. Ó édes istenem azok a szemek, szebb volt még talán Nathen szeménél is. Egyszerűen elveztem bennük, meg sem tudtam szólalni, az a markáns, arc, s a fekete haj.

-         Jól vagy? –kérdezte az idegen.

-         Igen, persze, ezt nekem kellet volna inkább kérdeznem, mivel én mentem neked. –beszéltem össze vissza. Soha sem voltam még ilyen zavarban senki előtt sem.

-         Ne aggódj, nekem sincs semmi bajom. –mosolygót rám. Ezt a mosolyt büntetni kéne, jaj, hagyd már abba, miket gondolsz Jenny, szóltam magamra.

-         Ő még egyszer ne haragudj, de nekem most mennem kell, meg kell találnom Christ még hét óra elött.

-         Semmi baj, persze meg értem, szia.

-         Szia. –köszöntem el, nos, akkor gondolkozunk csak értelmesen hol is lehet most Chris?  Á meg van tesi óra, nem is tudom minek vette fel, nem kötelező egyáltalán, de hát ő érzi.

Végig szaladtam vagy 4 folyosón, míg eljutottam az épületig, persze most már sokkal, de sokkal óvatosabb voltam.  Még pont elkaptam Christ az öltöző előtt.

-         Chris –ordítottam- várj légyszi.

-         Mi az Jenny? –kérdezte vigyorogva.

-         Min vigyorogsz?

-         Azon, ahogy kapkodod a levegőt.

-         Szép, ha nem siettél volna annyira, akkor még a folyosón beszéltem volna veled, de mivel siettél futhattam utánad ide.

-         Jó bocsi, mi olyan sürgős?

-         Ő, igen nagyi este hétre vár minket, megjelenés kötelező nincs kivétel. –mondtam neki két nagy levegő vétel között, lehajtott fejjel.

-         Oké, vacsora vagy grill parti lesz?

-         Hogy mi? –néztem rá fel hirtelen s ez nagyon rossz ötletnek, annyira meg szédültem, hogy meg kellet támaszkodnom. Chris azonnal rohant oda hozzám.

-         Jenny néz, rám halod. – de már nem halottam semmit, mert elnyelt a sötétség.

14. fejezet Álom s valóság

14.Fejezet.

Álom s valóság.

Bennel voltam a tengerparton, kint napoztunk. Nap tejjel kente be a hátamat, a kezei nem csak a hátamon járkáltak, ha nem egyre lejjebb is. Tehetetlenül sóhajtoztam csak, nem tudtam ellene tenni semmit. Igaz nem is nagyon akartam, nem kellet semmitől sem félnem mivel senki sem volt a part ezen részén.

-         Gyönyörű vagy, ennél szebb már nem is lehetnél. –sotugta érzéki hangon a fülembe. Apró csókokkal hintette be a nyakam minden részét. A nyakam ívén keresztül ért le a hátamhoz, ott ki bontotta a bikini pántomat, én meg hagytam neki, had csináljon, amit akar. Nem tudtam neki nemet mondani, egyszerűen csak élveztem a dolgot.

-         Fordulj, meg s akkor bekenem a mellkasodat is.

-         Csak bekened? –kérdeztem kacérkodva.

-         Nem, nem csak bekenem. Lassan meg fordultam úgy hogy ne csússzon még azért le rólam a bikini felsőm.

-         Így meg felel?

-         Nagyon is, de ez ide nem kell, azt hiszem. –azzal elvettem rólam a felsőt.

-         Így már tökéletes lesz. –nézett rám csillogó szemekel.

A mellkasomnál is végig járta ugyan azt az utat, amit a hátamon, a melleimnél el-elidőzőt egy kicsit, és én meg csak sóhajtoztam. Ezt a szép pillantott a telefonja csörgése szakította meg. Nem figyeltünk elsőnek rá, de utána, csak nem akarta abba hagyni így Ben felvette. Én felültem s felöltöztem. Addig Ben elment telefonálni, nagyon furcsállottam, hogy nem előttem beszél telefonon. Magamra terítettem a törölközőmet s követtem Bent, fogalmam sincs, hogy mi késztettem rá, de követtem, elbújtam egy fa mögött s hallgatóztam.

-         Nyugodja meg amint elszabadultam Jennytől azonal ott vagyok, persze hogy hiányzol, igen nem kell ezt már sokáig így csinálnunk. Tudod, hogy csak téged szeretlek, ő csak van, ne aggódj, nem lesz semmi baj, bíz, bennem szeretlek.

Édes istenem, meg csal, s ki tudja mióta, teszi ezt, undorodtam attól, hogy az előbb még engem simogatott, és amint itt hagy engem meg mást fog.

Beszaladtam a házba, összekapkodtam a ruháimat, s bevágódtam a kocsimba, egész hazáig sírtam. Ott drága bátyám várt rám, s kérdően nézett rám. Semmit sem mondtam neki, csak felszaladtam a szobámba s sírtam.

Az ajtó csengőre keltem, de utána jutott eszembe hogy nem is halhatnám, hiszen a szobámba vagyok.

Zavarodottan s riadtan ültem fel a nappalim kanapéján. Elsőnek azt sem tudtam, hogy hol vagyok, a csengő meg csak szólt, s szólt, meg töröltem a szemem, s éreztem, hogy nem csak álmomba sírtam, ha nem a valóságban, is.

A csengő meg csak csenget, rá néztem az órára, ami már fél hetet mutatott, hamar magamra terítettem egy plédet s mentem ajtót nyitni.

-         Nathen, te meg mit csinálsz itt? –kérdeztem tőle, meglepetten.

-         Jenny, jól vagy? –nem értettem, hogy mért kérdezi, s mért néz rám így.

-         Igen, persze csak elaludtam, Chris küldött?

-         Lényegében igen, de magamtól jöttem, hívtalak is, de nem vetted fel. Ha nem vagy még jól akkor elhalazhatjuk, Chris nem fog érte meg haragudni.

-         Nem, nem gyere be, míg felöltözöm s mehetünk is. Kérsz egy kévét vagy teát? –nyitottam kijjebb az ajtót hogy be tudjon jönni.

-         Egy kávét, de majd én meg csinálom, te csak nyugodtan öltözz, velem jössz vagy majd utánam?

-         Ha meg engeded, akkor veled megyek, nem akarok vezetni.

-         Azt elhiszem.

-         Ezt meg hogy érted?

-         Jenny nézz rám, a szemembe. –húzott közelebb magához, de én csak lefelé néztem, sehova máshova.

-         Jenny emeld fel a fejed. –lassan az állam alá nyúlt s úgy emelte fel a fejemet. – Ezt úgy értem, hogy már mikor kinyitottad az ajtót akkor látszott rajtad, hogy sírtál, pedig azt mondtad, hogy aludtál ne vedd faggatózásnak, mert nem az csak aggódom érted.

-         Meg lehet, hogy hülyeségnek, fog hallani, de álmomban sírtam, s még mielőtt meg kérdeznéd, hogy mit álmodtam nem fogom elmondani, most felmegyek, te meg nyugodtan szolgáld ki magad.

-         Rendben, meny csak. Azzal felmentem, s elkezdtem öltözni, fogat mosni, fésülködni, mosakodni, nem hiányzik még egy kérdezgetősdi.

Hogy álmodhattam ilyet, nem is álmodtam mostanában Bennel, még a gondolat is elkerült. Most meg csak olyan hirtelen, azt álmodom róla. Emlékszem arra a napra mikro a nyaralóban voltunk, majd nem egy éve volt, már akkor is beszélt valakivel telefonon, nem követtem, nem is gondoltam rá hogy kövessem. Egy éve meg csalt, folyamatosan, s észre sem vettem.

-         Jenny, jössz már vagy valami történt.

-         Persze megyek. –még hamar elpakoltam egy kér dolgot a táskámba, meg persze a laptopomat is. A biztonság kedvéért, hátha kell.

-         Ki szolgáltad magad? – kérdeztem tőle.

-         Jobban vagy már?

-         Igen, köszi meg nyugodtam már. Nos meg találtál mindent?

-         Igen meg, s neked is csináltam.

-         Köszönöm szépen. –csendben meg ittuk a teát, utána elmostam a bögréket. Felkaptam a kabátomat s már mentünk is a műhelybe. Nathen gyorsan vezetett nem lassan, s így elég hamar oda értünk.

Kinyitotta nekem az ajtót, s előre engedett.

-         Köszi. –s sikerült még egy mosolyt is dobnom neki.

-         Szívesen. Látod engem jól nevetek a szüleim.

-         Mért kit nem neveltek jól? –kérdeztem vissza. De Nath csak értetlenül pislogott.

-         Azt mondtad téged, akkor biztos van valaki, akit nem neveltek jól.

-         Úgy általánosságban gondoltam, de ismerek olyat, akit nem neveltek jól, te nem ismersz olyan embert?

-         De ismerek, s legszívesebben kinyírnám.

-         Ó nem gondoltam volna, hogy ennyire heves vagy.

-         Azt sem gondoltad volna a megismerkedésünk napján, hogy eltudom, indítani a versenyt. Sok mindent nem tudsz még rólam. Folytattuk utunkat be Chrishez.

-         Chris, meg jöttünk. –kiabált Nath a tesójának. Az öccse meg csak úgy szaladt ki, s egyből jött megölelni, én meg visszaöleltem, nagyon jól eset, annyira hogy alig tudtam meg állni, hogy na, bőgjem el magam. Úgy éreztem, hogy mindent el kell valakinek mesélnem.

-         Gyere meg mutatom, amiről beszéltem neked, azt hiszem tetszeni fog.

-         Azért remélem nem azonnal kezdtek neki. Ne fáraszd ki nagyon Jennyt.

-         Nem fog ki fárasztani ne aggódj, tudom mi az elég magamnak, s ha úgy érzem, akkor abba hagyom.

-         Vagy nem. –mondta nem elég halkan Nath.

-         Gyere, menjünk.

-         Oké. Chris meg mutatod egy roncsot, nem tudtam rá más meg felelőt találni, mint hogy egy nagyon nagy roncs.

-         Ugye ezt nem gondolod komolyan, egy év is kevés lenne hozzá, hogy ezt meg csináljuk.

-         Halálosan komolyan gondoltam, de ha nem mersz bele vágni, akkor neki állok egyedül, bár nélküled még két év múlva sem lesz kész, de se baj.

Láttam rajta, az elszántságot, hogy komolyan gondolja.

S én is szeretem a kihívásokat, így bele mentem.

-         Legyen, de elsőnek teljesen szétszedjük, te hozod a terveket, hogy milyen legyen, de én mondom, meg hogy hogyan lesz. Oké?

-         Persze ez így nagyon is jó lesz.

-         Neki állunk szét szedni? –kérdeztem vigyorogva.

-         Ha nem vagy fáradt.

-         De hogy vagyok fáradt.

Egész éjjel, a kocsit, pontosítok a kocsi maradékát szedtük szét. Utána meg ellenőriztük, hogy mi hogyan működik, az nem volt valami biztató, így azt javasoltam, hogy csak a kocsi vázát tartsuk meg, s veszünk bele új alkatrészeket. Éjjel két órakor értem haza, nem semmi olyan hulla voltam, mint aki nem aludtam vagy már 3 napja, Nath volt olyan kedves és haza vitt, egyben jól le is cseszet. Nem bántam nagyon jól elbeszélgettem vele, s tettem is neki egy javaslatot.  Ami úgy szólt, hogy, legyünk barátok, s viselkedjünk az egyetemen is ismerősökként, mint két normális fiatal. Meg felelt neki, bár nem tudom, hogy meddig…

(A következő részek tartalmából)

Jenny meg tudja, hogy mi áll a rosszullétei mögött.

Josh ki fejezi nem tetszését Jenny s Nathen közötti „viszonyt” barátságot illetően. Ezen összekapnak Jennyvel. Gaby próbálja őket kibékíteni kevés sikerrel.

Este Josh meg próbál beszélni Jennyvel, de a lány hajthatatlan, és egy nagy veszekedés lesz belőle, a vége lehet, hogy Jenny számára tragédiába fullad vagy még sem?

Tévedések "napja"

Egy nagyon nagy elnézéssel jövök mindenkinek.

Nagyon sajnálom! Én is bele estem ebben a csapdába, úgy mind több mindenki más, nem hibázattok érte senkit sem, egyáltalán, én is elkövettem a hibát, hogy nem néztem utána a dolgoknak. Hogy miről is beszélek, „a legromantikusabb történet” díjról, amit jogtalanul kaptam meg, Mivel ez egy nem ajándékozható díj ezt a díjat csak az kaphatja, meg akinek a díj létre hozója adja. Mert ez egy különleges díj. Nos, még egyszer elnézést, mert én is tovább adtam. A díj készítőjével- Rímea, már  meg beszéltem a dolgokat, hál istennek.  Nem haragszom itt senkire sem. Sem arra akitől kaptam Rímeára mert szólt érte. Azért mert meg tudtuk beszélni kaptam egy "díjat" kiteszem az oldalra a képekhez. Most nem írok mik hozzá a szabályokat, majd egyszer.
Nos azt hiszem ennyi lenne.
Üdv (L)Mano(L)