15.fejezet

Semmit mást nem kérek csak 3darab komit semmi többet azt hiszem ennyit azért kérhetek... 

jó olvasást puszi (L) Mano(L)

15. fejezet.

A napok nagyon gyorsan teltek. A rosszulléteim is múlni kezdtek, nagyon jól elvoltam Nathen műhelyében, kezdtem meg kedvelni. Amit Josh nem nézett jó szemmel. Ezt ma délután mikor ott voltan náluk, meg nézni mit csinál azzal az autóval, aminek a terveit én javítottam ki, a tudtomra is adta.

Gabyval beszélgettem mikor ki jött Josh.

-         Jé meg jött az elveszett bárány, hogy-hogy nem hoztad magaddal a pincsi kutyádat? –kérdezte gúnyosan.

-         Most kire gondolsz Josh, mert nagyon nem értem, lennél olyan kedves s felvilágosítanál?

-         Persze, a drága Nathenre gondoltam, hisz mindig együtt vagytok.

-         Nem vagyunk mindig együtt, csak az iskolában, ha együtt van óránk, meg a műhelyben, ha ott vagyok. S nem pincsi kutya. Remélem meg értetted, s ezekel a szavakkal, amit ez előbb mondtál a nem tetszésedet akartad ki fejezni a Nath s én közötti kapcsolatra/barátságara akkor nagyon is elfelejtheted, mert nem érdekel a véleményed. –mondtam neki már szinte kiabálva, nagyon fel tud húzni ezzel.

-         Akkor ezt vegyem úgy, hogy bármit is mondok, nem fogsz eltávolodni tőle?

-         Igen vedd úgy, nem érdekel, hogy mi volt köztettek, ami miatt nem kedvelitek egymást az a ti dolgotok, de én attól még kedvelhetem, ha tetszik ez neked, ha nem. Remélem világos voltam, én sem szólok, bele a te életedbe hát te se szólj bele az én életembe.

-         Jó legyen, de azt nagyon is elfelejtheted, hogy ide beteszed a lábadat, míg vele barátkozol, s azt is, hogy az unokabátyád vagyok.

-         Legyen, ha te ezt akarod, akkor legyen úgy.

-         Jenny ne csináld ezt. –fogta meg karomat Gaby.

-         Mit ne csináljak, ő kezdte, mondott valamit, amit én nem fogadok el s megyek is, ennyi. – összeszedtem a dolgaimat s haza hajtottam. Annyira fel tud húzni az ilyennel, mért kell mindig bele szólnia az életembe? Mért nem tudja befogni a száját? Amint haza értem egy gyors zuhany után máris mentem az én pihe puha ágyikómba.
Hála égnek most álom nélkül aludtam, nagyon jól eset ez most egy igazán pihentető alvás volt. Reggel egy gyors cicaetetés után már hajtottam is a suliba. Egyik órán kaptam a nagyitól egy sms-est hogy este vacsorával vár engem, s Christ is, megjelenés kötelező nincs kivétel senkinek sem. A nagyi nagyon meg kedvelte. A folyosón szaladtam ép Chris után mikor is valakinek neki mentem.

-         Ó bocsánat nem direkt volt. –szabadkoztam gyorsan.

-         Semmi baj. –a hang hallatán felnéztem, az ismeretlen férfira. Ó édes istenem azok a szemek, szebb volt még talán Nathen szeménél is. Egyszerűen elveztem bennük, meg sem tudtam szólalni, az a markáns, arc, s a fekete haj.

-         Jól vagy? –kérdezte az idegen.

-         Igen, persze, ezt nekem kellet volna inkább kérdeznem, mivel én mentem neked. –beszéltem össze vissza. Soha sem voltam még ilyen zavarban senki előtt sem.

-         Ne aggódj, nekem sincs semmi bajom. –mosolygót rám. Ezt a mosolyt büntetni kéne, jaj, hagyd már abba, miket gondolsz Jenny, szóltam magamra.

-         Ő még egyszer ne haragudj, de nekem most mennem kell, meg kell találnom Christ még hét óra elött.

-         Semmi baj, persze meg értem, szia.

-         Szia. –köszöntem el, nos, akkor gondolkozunk csak értelmesen hol is lehet most Chris?  Á meg van tesi óra, nem is tudom minek vette fel, nem kötelező egyáltalán, de hát ő érzi.

Végig szaladtam vagy 4 folyosón, míg eljutottam az épületig, persze most már sokkal, de sokkal óvatosabb voltam.  Még pont elkaptam Christ az öltöző előtt.

-         Chris –ordítottam- várj légyszi.

-         Mi az Jenny? –kérdezte vigyorogva.

-         Min vigyorogsz?

-         Azon, ahogy kapkodod a levegőt.

-         Szép, ha nem siettél volna annyira, akkor még a folyosón beszéltem volna veled, de mivel siettél futhattam utánad ide.

-         Jó bocsi, mi olyan sürgős?

-         Ő, igen nagyi este hétre vár minket, megjelenés kötelező nincs kivétel. –mondtam neki két nagy levegő vétel között, lehajtott fejjel.

-         Oké, vacsora vagy grill parti lesz?

-         Hogy mi? –néztem rá fel hirtelen s ez nagyon rossz ötletnek, annyira meg szédültem, hogy meg kellet támaszkodnom. Chris azonnal rohant oda hozzám.

-         Jenny néz, rám halod. – de már nem halottam semmit, mert elnyelt a sötétség.