14. fejezet Álom s valóság

14.Fejezet.

Álom s valóság.

Bennel voltam a tengerparton, kint napoztunk. Nap tejjel kente be a hátamat, a kezei nem csak a hátamon járkáltak, ha nem egyre lejjebb is. Tehetetlenül sóhajtoztam csak, nem tudtam ellene tenni semmit. Igaz nem is nagyon akartam, nem kellet semmitől sem félnem mivel senki sem volt a part ezen részén.

-         Gyönyörű vagy, ennél szebb már nem is lehetnél. –sotugta érzéki hangon a fülembe. Apró csókokkal hintette be a nyakam minden részét. A nyakam ívén keresztül ért le a hátamhoz, ott ki bontotta a bikini pántomat, én meg hagytam neki, had csináljon, amit akar. Nem tudtam neki nemet mondani, egyszerűen csak élveztem a dolgot.

-         Fordulj, meg s akkor bekenem a mellkasodat is.

-         Csak bekened? –kérdeztem kacérkodva.

-         Nem, nem csak bekenem. Lassan meg fordultam úgy hogy ne csússzon még azért le rólam a bikini felsőm.

-         Így meg felel?

-         Nagyon is, de ez ide nem kell, azt hiszem. –azzal elvettem rólam a felsőt.

-         Így már tökéletes lesz. –nézett rám csillogó szemekel.

A mellkasomnál is végig járta ugyan azt az utat, amit a hátamon, a melleimnél el-elidőzőt egy kicsit, és én meg csak sóhajtoztam. Ezt a szép pillantott a telefonja csörgése szakította meg. Nem figyeltünk elsőnek rá, de utána, csak nem akarta abba hagyni így Ben felvette. Én felültem s felöltöztem. Addig Ben elment telefonálni, nagyon furcsállottam, hogy nem előttem beszél telefonon. Magamra terítettem a törölközőmet s követtem Bent, fogalmam sincs, hogy mi késztettem rá, de követtem, elbújtam egy fa mögött s hallgatóztam.

-         Nyugodja meg amint elszabadultam Jennytől azonal ott vagyok, persze hogy hiányzol, igen nem kell ezt már sokáig így csinálnunk. Tudod, hogy csak téged szeretlek, ő csak van, ne aggódj, nem lesz semmi baj, bíz, bennem szeretlek.

Édes istenem, meg csal, s ki tudja mióta, teszi ezt, undorodtam attól, hogy az előbb még engem simogatott, és amint itt hagy engem meg mást fog.

Beszaladtam a házba, összekapkodtam a ruháimat, s bevágódtam a kocsimba, egész hazáig sírtam. Ott drága bátyám várt rám, s kérdően nézett rám. Semmit sem mondtam neki, csak felszaladtam a szobámba s sírtam.

Az ajtó csengőre keltem, de utána jutott eszembe hogy nem is halhatnám, hiszen a szobámba vagyok.

Zavarodottan s riadtan ültem fel a nappalim kanapéján. Elsőnek azt sem tudtam, hogy hol vagyok, a csengő meg csak szólt, s szólt, meg töröltem a szemem, s éreztem, hogy nem csak álmomba sírtam, ha nem a valóságban, is.

A csengő meg csak csenget, rá néztem az órára, ami már fél hetet mutatott, hamar magamra terítettem egy plédet s mentem ajtót nyitni.

-         Nathen, te meg mit csinálsz itt? –kérdeztem tőle, meglepetten.

-         Jenny, jól vagy? –nem értettem, hogy mért kérdezi, s mért néz rám így.

-         Igen, persze csak elaludtam, Chris küldött?

-         Lényegében igen, de magamtól jöttem, hívtalak is, de nem vetted fel. Ha nem vagy még jól akkor elhalazhatjuk, Chris nem fog érte meg haragudni.

-         Nem, nem gyere be, míg felöltözöm s mehetünk is. Kérsz egy kévét vagy teát? –nyitottam kijjebb az ajtót hogy be tudjon jönni.

-         Egy kávét, de majd én meg csinálom, te csak nyugodtan öltözz, velem jössz vagy majd utánam?

-         Ha meg engeded, akkor veled megyek, nem akarok vezetni.

-         Azt elhiszem.

-         Ezt meg hogy érted?

-         Jenny nézz rám, a szemembe. –húzott közelebb magához, de én csak lefelé néztem, sehova máshova.

-         Jenny emeld fel a fejed. –lassan az állam alá nyúlt s úgy emelte fel a fejemet. – Ezt úgy értem, hogy már mikor kinyitottad az ajtót akkor látszott rajtad, hogy sírtál, pedig azt mondtad, hogy aludtál ne vedd faggatózásnak, mert nem az csak aggódom érted.

-         Meg lehet, hogy hülyeségnek, fog hallani, de álmomban sírtam, s még mielőtt meg kérdeznéd, hogy mit álmodtam nem fogom elmondani, most felmegyek, te meg nyugodtan szolgáld ki magad.

-         Rendben, meny csak. Azzal felmentem, s elkezdtem öltözni, fogat mosni, fésülködni, mosakodni, nem hiányzik még egy kérdezgetősdi.

Hogy álmodhattam ilyet, nem is álmodtam mostanában Bennel, még a gondolat is elkerült. Most meg csak olyan hirtelen, azt álmodom róla. Emlékszem arra a napra mikro a nyaralóban voltunk, majd nem egy éve volt, már akkor is beszélt valakivel telefonon, nem követtem, nem is gondoltam rá hogy kövessem. Egy éve meg csalt, folyamatosan, s észre sem vettem.

-         Jenny, jössz már vagy valami történt.

-         Persze megyek. –még hamar elpakoltam egy kér dolgot a táskámba, meg persze a laptopomat is. A biztonság kedvéért, hátha kell.

-         Ki szolgáltad magad? – kérdeztem tőle.

-         Jobban vagy már?

-         Igen, köszi meg nyugodtam már. Nos meg találtál mindent?

-         Igen meg, s neked is csináltam.

-         Köszönöm szépen. –csendben meg ittuk a teát, utána elmostam a bögréket. Felkaptam a kabátomat s már mentünk is a műhelybe. Nathen gyorsan vezetett nem lassan, s így elég hamar oda értünk.

Kinyitotta nekem az ajtót, s előre engedett.

-         Köszi. –s sikerült még egy mosolyt is dobnom neki.

-         Szívesen. Látod engem jól nevetek a szüleim.

-         Mért kit nem neveltek jól? –kérdeztem vissza. De Nath csak értetlenül pislogott.

-         Azt mondtad téged, akkor biztos van valaki, akit nem neveltek jól.

-         Úgy általánosságban gondoltam, de ismerek olyat, akit nem neveltek jól, te nem ismersz olyan embert?

-         De ismerek, s legszívesebben kinyírnám.

-         Ó nem gondoltam volna, hogy ennyire heves vagy.

-         Azt sem gondoltad volna a megismerkedésünk napján, hogy eltudom, indítani a versenyt. Sok mindent nem tudsz még rólam. Folytattuk utunkat be Chrishez.

-         Chris, meg jöttünk. –kiabált Nath a tesójának. Az öccse meg csak úgy szaladt ki, s egyből jött megölelni, én meg visszaöleltem, nagyon jól eset, annyira hogy alig tudtam meg állni, hogy na, bőgjem el magam. Úgy éreztem, hogy mindent el kell valakinek mesélnem.

-         Gyere meg mutatom, amiről beszéltem neked, azt hiszem tetszeni fog.

-         Azért remélem nem azonnal kezdtek neki. Ne fáraszd ki nagyon Jennyt.

-         Nem fog ki fárasztani ne aggódj, tudom mi az elég magamnak, s ha úgy érzem, akkor abba hagyom.

-         Vagy nem. –mondta nem elég halkan Nath.

-         Gyere, menjünk.

-         Oké. Chris meg mutatod egy roncsot, nem tudtam rá más meg felelőt találni, mint hogy egy nagyon nagy roncs.

-         Ugye ezt nem gondolod komolyan, egy év is kevés lenne hozzá, hogy ezt meg csináljuk.

-         Halálosan komolyan gondoltam, de ha nem mersz bele vágni, akkor neki állok egyedül, bár nélküled még két év múlva sem lesz kész, de se baj.

Láttam rajta, az elszántságot, hogy komolyan gondolja.

S én is szeretem a kihívásokat, így bele mentem.

-         Legyen, de elsőnek teljesen szétszedjük, te hozod a terveket, hogy milyen legyen, de én mondom, meg hogy hogyan lesz. Oké?

-         Persze ez így nagyon is jó lesz.

-         Neki állunk szét szedni? –kérdeztem vigyorogva.

-         Ha nem vagy fáradt.

-         De hogy vagyok fáradt.

Egész éjjel, a kocsit, pontosítok a kocsi maradékát szedtük szét. Utána meg ellenőriztük, hogy mi hogyan működik, az nem volt valami biztató, így azt javasoltam, hogy csak a kocsi vázát tartsuk meg, s veszünk bele új alkatrészeket. Éjjel két órakor értem haza, nem semmi olyan hulla voltam, mint aki nem aludtam vagy már 3 napja, Nath volt olyan kedves és haza vitt, egyben jól le is cseszet. Nem bántam nagyon jól elbeszélgettem vele, s tettem is neki egy javaslatot.  Ami úgy szólt, hogy, legyünk barátok, s viselkedjünk az egyetemen is ismerősökként, mint két normális fiatal. Meg felelt neki, bár nem tudom, hogy meddig…

(A következő részek tartalmából)

Jenny meg tudja, hogy mi áll a rosszullétei mögött.

Josh ki fejezi nem tetszését Jenny s Nathen közötti „viszonyt” barátságot illetően. Ezen összekapnak Jennyvel. Gaby próbálja őket kibékíteni kevés sikerrel.

Este Josh meg próbál beszélni Jennyvel, de a lány hajthatatlan, és egy nagy veszekedés lesz belőle, a vége lehet, hogy Jenny számára tragédiába fullad vagy még sem?