Mindenre fény derül!

Nos meg hozta a következő fejit köszönöm szépen a komikat még a névtelent is. a helyes írási hibákért elnézést kérek, de ezt a blogomat nem javítja senki úgy mint a másikat. Úgy ahogy próbálom a legkevesebb hibát el követni benne.
 Nos akkor válaszolgatok egy kicsit a komikra.

GG. köszönöm szépen a komit nincs harag hogy az előzőhöz nem írtál. Hát igen az a titok ígérem ki fog derülni az is idővel most csak azt tudom meg ígérni hogy ebben a 16.fejezetben derül ki hogy mi baja van a mi kis női főszereplőnknek. Josh még nagyon sok meg lepetést fog okozni nekünk.... na de többet nem árulok el jó olvasást hozzá. Köszönöm a komit.


"Nagy ördögfióka" 
Első kérdésre a válaszom hogy: itt én téged a te írásaidnál te engem tudod van egy olyan mondás hogy kölcsön kenyér vissza jár :)!
Mint már írtam GG-nek ki fog derülni hogy mi ez a nagy titok Josh és Nathen között idővel.
Jenny meg hát... lehet hogy az de nem biztos nem árulom el most az elején mert még a végén nem olvassátok akkor el a fejit. Hát igen nem tom honnan jött az ötlet hogy legyen benne egy meleg fiú is de valahogy úgy éreztem hogy kell ide. Akinek Jenny neki ment  egy tanár azt elárulhatom később nagy szerepe lesz a töriben. De nem kotyogok ki semmit sem előre. Köszi a komit. puszi "Kis ördögfióka".


Névtelen: Neked is köszönöm a komit, mint az elején írtam próbálok oda figyelni a helyes írásra, ezt a blogomat nem javítja az én drága bétám. Jó olvasását neked is, ha tovább olvasod még a helyesírási hibáim miatt is. 

Nos nem húzom tovább a szót jó olvasást!

3 Komi után friss.

Puszi (L)Mano(L)

16. Fejezet.

Legközelebb mikor ki nyitottam a szemem, egy halványzöld falat láttam, fogalmam sem volt, hogy hol vagyok a fejem szüntelenül fájt, mikor a karomat próbáltam fel emelni egy kis nyilallást éreztem az eremnél ahonnan vért szoktak venni. Óvatosan körül néztem a helyiségben ahol feküdtem, tőlem jobbra ezer meg ezre dolog volt, amiket a kórházban szoktak használni, balra egy kisebb fotelt helyeztek el. Amikor a karomra néztem akkor vettem észre, hogy egy infúziós tű van bele vezetve. Most jöttem csak rá hogy egy kórházi szobába vagyok, csak azt nem értettem, hogy a csudába kerültem ide. Kezdte egy kicsit be pánikolni úgy tíz perc után mikor még mindig senki sem jött be, hogy elmagyarázza, mi a fenéért vagyok itt. Mintha valaki elvágta volna biztosítékot, arra emlékszem, hogy beszéltem Chrissel a vacsora miatt, de utána semmi… Lehunytam a szemem s meg próbáltam vissza emlékezni a mai napra, de nem jutottam sokáig mivel valaki bejött az ajtón. Kinyitottam a szeme s meg láttam Chris gondterhelt arcát.

-         Felébredtél? – kérdezte nagyon halkan.

-         Aha. –válaszoltam röviden.

-         Jól vagy? Nem fáj semmid.. –s még ehhez hasonló kérdések ezreit zúdította rám.

-         Jól vagyok nyugi, csak fáj egy kicsit a fejem, meg nem értek, vagyis nem emlékszem egy két dologra. Mi ért vagyok itt, s hogy kerültem ide? –kérdeztem végül.

-         A folyosón beszélgetünk mikor elájultál. Azonnal behoztalak a kórházba, ami több mint 6 órája volt, a nagyszüleid most mentek haza. A frászt hoztad rám Jenny, s a doki sem mond semmit azon kívül, hogy a kimerültség miatt történt az, ami történt. Vettek tőled vért, aztán kapod folyamatosan az infúziót.

-         Szóval fogalmuk sincs, hogy mi a bajom?

-         De tudják, hogy mi a bajod, sőt én is tudom, csak még nem erősítette meg a doki a sejtésemet. Addig senkinek sem mondtak semmit, míg te fel nem ébredsz, s fel nem hatalmazod őket. Mivel már fent vagy s talán már meg nyugodhatok, hogy nem esel össze vagy ilyesmi szólok a dokinak, hogy szeretnél beszélni vele. Csak úgy ott hagyott s kiment, én meg vártam, mint a jó kis gyerek. Körülbelül tíz percre rá hogy Chris ki ment egy fehér köpenyes fiatal doki lépett be.

-         Jó estét Miss. Mars. Hogy érzi magát? –kérdezte nyugodtan.

-         Jól köszönöm, bár egy kicsit fáj a fejem, meg ideges vagyok, hogy mi is a bajom. Elárulná végre? –kérdeztem egy kicsit türelmetlenül.

-         Természetesen azért vagyok itt. Nos, ma mikor a barátja behozta, kis volt kissé száradva azért kapja az infúziót is, s mint meg tudtam, hogy az elmúlthetekben voltak kisebb nagyobb ruszul létei kértem egy vérvizsgálatot is. Ami teljes bizonysággal kimutatta, hogy maga, 12 hetes terhes. Gratulálok Miss. Mars.

-         Hogy mondta? –kérdeztem vissza szinte síri hangon.

-         Állapotos Miss. Mars. – tehát nem hallottam rosszul. Terhes vagyok méghozzá attól a férfitól, aki sejtéseim szerint egy évig meg csalt.

-         Miss. Mars, figyelmezetetnem kell néhány dologra. –mondta halkan a doki.

-         Ugye nem azt akarja közölni, hogy valami baja, van a kicsinek? –kérdeztem remegő hangon.

-         Nem, nem, de hogy is makk egészsége a kicsi s maga is, minden a legnagyobb rendben van. Nos mint azt szerintem tudja, hogy három féle lehetőség van a magzat s maga számára, az elsőt el is vethetjük, mert már veszélyes lenne magára a beavatkozás. Minden képen meg kell tartania a magzatot. Utána jöhet szoba a másik opció, hogy magzat születése után örökbe kívánja adni vagy sem, felneveli.  De ezt mind magának s az apukának kell eldöntenie. Hagyom hadd gondolkozzon s hadd értesítse a családtagjait. – fejezte be a doktor úr, már épp menni akart mikor utána szóltam.

-         Ezen nem kell gondolkodnom Dr. Brennan,    meg tartom, nem adnám soha senkinek sem oda.

-         Elhiszem, akkor folytatnám a szövegemet, ha meg engedni, ezt minden újdonsült anyukának el kell, hogy mondjam.

-         Hát akkor, mondja csak, figyelmesen hallgatom. Mindent elmondod, amit tudnom kell, mire kell oda figyelnem, stb… Mikor végeztem én is a saját kérdéseimmel magara hagyott. Egy órán át gondolkoztam, hogy hogyan miképp lesz tovább, de nem jutottam valami sokra. Egy nővér jött be hozzám ki cserélni az infúziót, s oda adni a vacsorámat.

-         Mis. Mars, kint a fiatalember azt kérdezte be jöhet-e még magához egy kicsit. Mint mondjak neki? –kérdezet kedvesen a kis hölgy.

-         Persze hogy bejöhet. Köszönöm szépen a vacsorát.

-         Szívesen, Dr. Brennan azt mondta, hogy holnap reggel haza mehet. Később vissza jövök még a tálcáért.

Kétszer kopogtak az ajtón, míg Chris végre kinyitotta s bemert jönni egy minden tudó mosollyal az arcán. Azt hiszem sokáig fog tartani ez a vacsora….

-