Első fejezet.

„Ha minket földbe letesznek,
ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.”

Egy élet a sok közül.

1.   fejezet.

Egy kicsi élet, ami kilenc hónapig növekszik az édes anyja szíve alatt, egy csodálatos érzés, amit minden nő meg tapasztal, ha szeretné. Az emberek több félék nincs két ugyan olyan ember, minden ember, különböző.

Minden embernek van hibája vagy olyan dolga, amire nem büszke, ezekből a hibákból kell tanulni. Nekem is van hibám, sőt olyan dolgom is, amit ha tehetném, másképp csinálnék. De talán tanultam belőle.

****

Az első szerelem az utolsó is? Igen vagy nem? Valakinek igen, nekem is ő volt az első is meg az utolsó is. Többször nem leszek szerelmes, mert azt, amit akkor éltem át mikor elhagytam soha többet nem akarom át élni. Most azt kérdezitek, hogy ha ő volt az igazi, akkor miért hagytam el, ugye? Tudjátok ez nem ilyen egyszerű, nem akartam el hagyni, de muszáj volt, annyira fontos nekem Ő hogy elhagytam. De tudom, hogy soha nem fogom el felejteni, mert valami, ami most itt van velem egész életemben emlékeztetni fog őrá.

Kezdem az elején, hogy meg is értse mindenki, hogy miről beszélek.

Egy csodás nyári napon sétáltam a parkban, a barátnőmet vártam, hogy meg érkezzen. Csörgött a telefonom és egy SMS jött tőle hogy nem tud jönni, mert közbe jött neki valami. Tovább sétáltam mikor valaki belém jött.

-        Ó elnézést nem direkt volt, ne haragudjon.

-        Semmi baj elhiszem, de azért legközelebb jobban figyeljen, főleg mikor kávét iszik és egy lányt önt le vele.

-        Tényleg nagyon sajnálom. –mondta az a fiú, aki leöntött a kávéjával.

-        Mondom semmi gond. –mosolyogtam rá biztatólak, hogy elhiggye.

-        Legalább had hívjam meg valamire kárpótlásként. Rendben??

-        Rendben, egy a fagyi jól esne. Jó?

-        Nagyon imádom a fagyit. –mondta a fiú. Nagyon helyes volt, kicsit ki gyúrtabb, barna hajú és szemű. De ahogy beszél az valami… olyan mintha a régi időkből jött volna. Magáz, nem tegezz, magáz, holott én sem vagyok valami öreg a 17 évemmel.

-         Jennifer Mars: - nyújtottam neki a kezem-, és ha kérhetném, tegezzen az úr, mert nem vagyok olyan öreg s szerintem ön sem olyan idős, vagy igen?

-        Igen ebben én is egyet értek, gyönyörű neved van, Benjamin O’Conner. –mutatkozott be ő is.

Milyen fagylaltot kérsz?

-        Ő én egy csokoládé fagyit kérek szépen.

-        Csak egyet?

-        Igen csak egyet, még suliba kell mennem, tudod? S a kettő sok lenne a torkomnak. –mosolyogtam rá.

-        Oké, ahogy akarod. Akkor legyen szíves egy csokoládé meg két gombóc ananász fagylaltot hozni.

Milyen iskolába jársz?

-        Gimnáziumba járok, most csinálom az utolsó évfolyamot, és te?

-        Ő én egyetemre járok, másodikos vagyok.

-        Értem és milyen szakra?

-        Ösztöndíjas vagyok, mivel focizok, ez mellet meg jogász szakon vagyok.

-        Hú, ez nagyon komoly, és hogy tudod a focit meg a tanulást egyeztetni?

-        Nem olyan nehéz  csak be kell osztanom az időmet. Te mit szeretnél majd tanulni később?

-         Nekem is az egyetem a cél, csak nem jogász szakon, hanem pedagógus szakon, tanár szeretnék lenni.

-        Ez is érdekes elképzelés is milyen tanár?

-        Általános iskolás tanár, meg szeretném szerezni biológiából a diplomát, hogy azt is taníthassak.

-        Akkor már te is meg tervezted az életedet.

-        Igen mondhatni. Melyik csapatnál játszol? Mert bátyáimmal szoktam meccsre menni.

-        Fekete hollók, hallottál már róla?

-        Igen múltkor tesó volt a meccsen.

-        Akkor van két fiútestvéred?

-        Igen van, Alex ő 28 éves, meg Kevin ő 19 éves, mind a kettő foci mániás. Neked van testvéred?

-        Van egy húgom Jázmin, aki 16 éves. Ő is gimnáziumba jár, egy kicsit kelekótya divat mániás és a foci csapatunk pompon lánya.

-        Á értem akkor sokoldalú húgod van. Hány évvel vagy idősebb nála?

-        5 évvel vagyok nála idősebb, és te hány évvel vagy idősebb a húgomnál?

-        1 évvel, nem régen töltöttem a 17-et.

-        Hát akkor nagyon fiatal vagy még, idősebbnek gondoltalak. – mosolygót rám, egész végig, míg ettük a fagyinkat mosolygót. Meg szólalt a telefonja.

-        Jaj, ne haragudj, de ezt fel kell vennem. – én meg csak bólintottam, hogy nyugodtan- igen, szia, húgi mond hamar, mit csináltál? Persze megyek érted, de ezt még vissza fogod kapni az biztos. Letette a telefont és rám nézet.

-        Menned kell? Azért ne bántsd annyira, ha lehet. Vigyázz magadra Benjamin. – mosolyogtam rá és felálltam volna, ha nem kapja el a kezemet.

-        Ő haza vihetlek, vagy kocsival vagy? Persze csak ha bemersz ülni mellém.

-        Nem, nem vagyok kocsival és igen haza vihetsz, bemerek ülni melléd.

-        Akkor gyere.

Beszálltunk a kocsiba én meg mondtam neki a címet és már mentünk is. Szép kocsija van azt meg kell hagyni, egy Audi A4-es s még jól is vezet.

-        Itt vagyunk ez lesz az, köszi, szépen hogy haza hoztál, meg a fagyit is, legközelebb is meg engedem, hogy leönts, ha mindig így fogsz érte kárpótolni.

-        A szavadon foglak ám, további szép délutánt. Szia.

Becsuktam a kocsi ajtaját meg vártam, míg elhajt és bementem a lakásunkba. Felmentem a szobámba vezető lépcsőn és bementem. Leültem meg csinálni a házi feladatomat holnapra, mire mindent meg csináltam volt már körülbelül fél nyolc is. Úgy döntöttem ideje lenne enni valamit. Lementem a konyhába az egész ház üres volt csak én voltam itthon egyedül. Csináltam magamnak egy meleg szendvicset

Meg, egy kis teát, felvittem mindent a szobámba és elfogyasztottam.  Lezuhanyoztam és bebújtam a jó meleg takaróm alá, egész éjjel Benjáminon gondolkoztam, hogy milyen kedves és aranyos....!

*****

Két évvel később!

-        Benjamin gyere, már el fogunk késni hallod szívem. - ki abáltam az én egyetlenemnek. Mára volt egy asztalfoglalásunk, mert ma vagyunk 2évesek. a mai napon ismertük meg egymást és hát ezt meg kell ünnepelni.  – Jövök, már csak el kellet valamit még intéznem.

-        Oké, de most már akkor mehetünk??

-        Igen, gyere, menjünk. –mosolygót rám.

Hamar oda értünk az étterembe nem volt messze a nyaralótól. Szép nyugodtan meg vacsoráztunk beszélgettünk, a desszertet ettem mikor valamit meg láttam a közepében egy nagyon apró fényes kör alakú fogalmam sem volt róla, hogy mi lehet az. Mit süthettek bele a sütimbe. Fogtam és bele nyúltam abba a finom tortámba. Amint meg láttam, hogy mit tartok a kezemben felnéztem Benre ő meg csak annyit mondott, hogy: - Legyél a feleségem.

Én meg csak néztem ki a fejemből, mint bálám szamara. Nem tudtam mit mondjak, jobban mondva tudtam csak nagyon meg lepett az egész. Még mindig Bent néztem, de hang egy sem jött ki a számon, szegény Ben meg csak fájdalmasan nézett rám. A fejét is lehajtotta már, itt szólaltam meg én: - Igen szeretnék a feleséged lenni, ha kibírsz egy ilyen nőt. –mosolyogtam rá. – Még szép hogy akarom.

Oda hajolt hozzám és azokat a méz édes puha ajkait az enyémhez érintette, percekig faltuk egymás ajkait, a csókunkat én szakítottam meg.

-        Szerintem menjünk, és ezt folytassuk máshol, oké?

-        Szerintem is, szeretlek, de nagyon. –mondta és mind végig a szemembe nézet.

-        Én is nagyon. Visszaindultunk a nyaralóba, és ami ott fogadott az nem volt semmi soha nem csinált még ilyet nekem, csak még jobban bele szerettem ebbe az emberbe. Mindenhol gyertyák voltak egészen a hálószobáig.

-        Ez gyönyörű.

-        Nem igaz, mert te vagy gyönyörű. A hátam mögött állt és a nyakamat csókolgatta, miközben a ruhám cipzárját húzta le. Meg fordultam és, egy gyönyörű szenvedélyes éjszakát töltöttem el a vőlegényemmel.