Újra itthon!

Nos haza jöttem emberek sem meg is hoztam a fejit. Komikat szeretnék 3 darabot. Jó olvasását hozzá puszi (L)Mano(L)

17.Fejezet.

- Úgy gondolom, hogy tartozol egy kis magyarázattal! Miközben eszel szívesen meg hallgatom az egész történetet. –mondta Chris.

- Igen, Chris, mindent elmondok, az elejétől kezdve.

– Én meg kíváncsian hallgatlak.

- Nos, azt hiszem, az elején kezdem. Úgy pár éve megismerkedtem életem szerelmével, legalábbis akkor ezt gondoltam. Minden úgy történt, mint egy mesében, eljegyeztük egymást, szabad perceinket együtt töltöttük. Lilivel a legjobb bartánőmmel a kedvenc éttermünkbe mentünk enni, s ott megláttam a vőlegényemet egy fiatal lánnyal. Elég intim viszonyban lehettek, mert nagyon bensőségesen beszéltek egymással, már-már csókolóztak. Soha nem felejtem el azt a napot! Azt hittem szeret, egy teljes éven át hazugságban éltem. Ott döntöttem el, hogy abba hagyom, ezt a kapcsolatot, s soha többet nem szeretném látni azt az embert. Mi előtt lebukott volna előttem, megjött az itteni egyetemről, hogy felvettek, s ha szeretném, a következő fél évet már itt kezdhetem. Nem akartam ott hagyni mindent, sem a családomat, sem a vőlegényemet, de mikor meg láttam azzal a lánnyal... Eldöntöttem, hogy otthagyok mindent s mindenkit. Új életet kezdek, csak egy valamivel nem számoltam…

- Ezzel a pici gyerekkel, aki a pocakodban növekszik. –fejezte be Chris a mondatot. –Mit szeretnél ezek után kezdeni? Elmondod az apjának, hogy terhes vagy?

- Nem, eszem ágában sincs elmondani neki. Legyen csak az új barátnőjétől gyereke! Ő csak és kizárólag az enyém lesz, még ha emlékeztetni is fog az apjára.

- S hogy tervezed a jövődet? Még van egy éved, míg megkapod a diplomádat, mert gondolom, a sulit be szeretnéd fejezni, nem?

- De, a sulit befejezem, most vagyok 12 hetes terhes, s mint észreveszed, nem látszik még rajtam, hogy terhes vagyok. Amíg bírom, meg míg nem látszik, hogy kisbabát várok, addig maradok a nappali szakon, utána meg munka mellet levezőn elvégzem. Nem szeretném abba hagyni egyáltalán sem a sulit, sem a munkát.

- A szüleidnek mikor mondod el? Meg akkor még ott vannak a nagyszüleid is. Nem tudom, hogy fognak rá reagálni.

- Nem lesz semmi baj, nyugi, fontos vagyok nekik. Meg fognak lepődni, azt is tudom, de majd ha megnyugodnak, akkor mellém fognak állni. Nos, a szüleim már más tészta, a testvéreim örülni fognak, szerintem, bár Alex teljesen ki lesz borulva.

- S mi van a másik tesóddal? –érdeklődött Chris.

- Kevin, ó, vele nem lesz semmi probléma. Esetleg annyi, hogy meg kell majd akadályozni, hogy ide költözzön. Ő nagyon félt engem, és szeret, de Lilit nem hagyná ott.

- Lili és a tesód egy pár?

- Igen, s el sem tudod képzelni, mennyi ideig tartott, míg beismerték mind magunkat, mind egymásnak, hogy szeretik egymást. –Mondtam neki, s nagyot ásítottam.

- Jól látom, már álmos vagy, s nem akarlak kifárasztani, így is elég hosszú napod volt. Reggel Rob nagyapád jön érted, s visz haza, én majd délután benézek hozzád. Még valami, gondolom a doki is figyelmeztetett, hogy oda kell figyelned a táplálkozásra, meg hogy ne fáraszd ki magad. Voltam olyan merész s bátor, megkérdeztem, hogy mikor mehetsz majd suliba. Mivel csak jövő héten, ezért szólok majd egy-két embernek, hogy az anyagokat másolják le neked.

- Köszi, Chris, egy angyal vagy! Mindent nagyon szépen köszönök!

- Hát, nem erre valók a barátok? Na, de most már aludj, a tálcádat meg majd én kiviszem. Szia! –köszönt el, s még egy puszit is adott az arcomra.

- Szia! –válaszoltam én is. Miután magamra maradtam, gondolkoztam egy kicsit, mit fognak szólni hozzá, hogy terhes vagyok. A családom, a barátok, mert ugye nem titkolhatom, az egész világ elől. Nem gondoltam volna, hogy velem ilyen megtörténhet, nem mintha bánnám! Már most imádom ezt a kis magzatot, fektettem kezemet a még lapos hasamra…